Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Szűsz Lajos: Lux Ede †

187

három-féle szöveg. Új énekes könyvünkben így is mintegy 240—280 szám lesz. S ez is épen elegendő.

Szívleljék meg a mondottakat necsak a dallamok javításával foglalkozó vezető embereink, hanem szövegíróink is. Tegyük félre azt a sok „tekintetet“, válogassuk a dallamokból csak a legszebbeket, a versekből is a legjobbakat s ne sajnáljuk az újra meg újra való revi- deáiást. Hiszen a jövőnek dolgozunk s maradandót akarunk alkotni. Legyen hát mindenekelőtt a munkánk becse maradandó. De akkor ne sajnáljuk önmagunk szigorú kritikáját, s ne vessük meg a más őszinte elfogulatlan bírálatát sem.

Sopron. Kárpáti Sándor.

Lux Ede f

1844—1907.

Másodszor sém nyílnak a tavasz virágai azon a sirhalmon, mely a műit évben oly hirtelen elhunyt Alex Albert földi maradványait takarja és már ismét betért a budapesti evang. népiskolába a halál angyala, ezúttal Lux Edét kívánta áldozatul.

Váratlanul ragadta ki Őt közülünk a kérlelhetetlen halál; úgyszólván a munka teréről szólította el. Délután még tanít, virradóra már az enyészet birodalmában van. Ügy látszik, a halál is tiszteletben kívánta tartani áldozatát, midőn bekopogtatott hozzá. Hasonló akart lenni a megboldogultnak egyik fójeliemvonásához : rövid, kimért, de larlaimas.

A tavasz kezdete volt, a fák már rügyeztek, mikor körülálltuk koporsóját de madárdal még nem verte fel a temető csendjét. Azóta himes szónyeg borítja a mezőt; szomorú özvegye, szerető kartársai és hálás tanítványai könnyétől áztatott virágok illatoznak sirja felett.

De lássuk őt még egyszer ! Elevenítsük fel emlékezetét, amelyből sok igaz gyöngyöt szedhetünk a tanügy koszorújának diszitésére. Lássuk őt mégegyszer, akinek szive a miienlc volt, aki egy jobb és szebb jövő érdekében érettünk és velünk harcolt!

Lux Ede 1844. junius 9 én Felkán (Szepes m.) született, hcjl atyja városi kapitány volt. Az elemi iskolát szülőhelyén, a középiskolát Késmárkon és Eperjesen végezte. A tanítóképzőt Nyíregyházán kezdette, Felső-Lövőn folytatta és fejezte be, hol 1864-ben kitűnő oklevelet nyert.

A tanítóképzőből kikerülve az Adametz családnál Möltenben (Ausztria) vállalt nevelői állást, melyet két évi sikeres betöltés után a budai tanítói állással cserélt fel. Négy évi buzgó működés után 1870-ben a pesti magyar és német ev. egy házközségek által fentartott Deák-téri iskolához válaszfották meg, hol eleinte a II. később, egészen haláláig a IV. fiúosztályt vezette.