Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 1. szám - Beyer Teophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján

van önmaga előtt alázva és a porig lesújtva: nem talál magában semmit, a mi által kegyessé lehetne.“ (I. m. 3281.) — Az a tudat, hogy Isten az ő igéjében az ember igazi hivatását általános érvényű, s azért az egyesre nézve kötelező módon feltünteti, az embert Isten igéjének aláveti. Lelkiismerete Isten igéjében ver gyökeret és igy ezen ige Ítélete alá vonja öt. Istennek ezen Ítélkező igéjével szembenáll egy másik igéje, amely avval egyenlő méltósággal teljes. Ez Isten igéje a Krisztusról szóló evangyéliom. Amaz ige, a törvény az embert bűnéért elitélő ereje a lelkiismeretben érvényesül, viszont az evangyeliomnak hivatása, hogy az emberrel Istennek kegyelmi ígéretét közölje: „S épen ekkor hangzik fel a másik ige, az Isteni Ígéret és jövendölés, mondván : akarsz minden parancsolatot teljesíteni, akarsz gonosz kívánságaidtól és bűneidtől szabadulni, a mint ezt a parancsolatok kényszerítve követelik : nohát, higyj a Krisztusban, akiben én minden kegyelmet, igazságosságot, békességet és szabadságot felajánlok; ha hiszesz, mindez a tied; ha nem hiszesz, nem a tied. Mert amire a sok, de semmi haszonnal nem járó parancsolat összes cselekedetei által képtelen vagy, azt hit által könnyen és hamar eléred. Mert rövidre fogva : a hitbe helyeztettem mindent, hogy akinek hite van, mindene legyen és üdvözöljön; akinek nincs, semmije se legyen. Tehát Isten Ígérete ép azt nyújtja, amit a parancsolatok követelnek és teljességre viszi, amit a parancsolatok mondanak, hogy minden Istené legyen, a parancsolat és teljesítés is. Egyedül ő parancsol, egyedül ő teljesít is.“ (3281 ) — Isten igéjének ilyetén hit általi megragadása, az Ígéretek elsajátítása cselekedetnek tekintendő, nem puszta ismeret Isten igéjéről, nem tisztán észbeli megértése annak, amit Isten mond. Korunk ugyan, ami sajnálatos, ismét ama görög bölcselet lejtőjére lépett, mely szerint az észnek kiképzése az erkölcsi nevelést biztosíthatja. De ez az eltévelyedés csekély alaposságra vall. Ha azt tekintjük, hogy az intellektuális kiképzésnek Sokrates által felfedezett bölcse.sége a görögöket hova juttatta, úgy be kell vallanunk, hogy ahol az intellektuális kiképzést erkölcsi nevelésnek minősítik, végre is csak két ut nyílik: vagy valódi ismeretről való teljes lemondás és ezzel a kétségbeesés vagy pedig könnyelmű gondolkodás és a pillanatnyi élvezetekben való gyönyörködésnek útja. Modern korunk, sajnos, modern nevelés ellen keserű vádat emelő nagyon is sok ily példát képes felmutatni.

De Lutherrel szemben is igazságtalanok volnánk, ha a hitet csak mintegy a törvény vádjától terhelt lelkiismeret megnyugtatására szolgáló szernek tartanók. Ha a lelkiismeret ereje abban az Ítéletben érvényesül, melynek igazságosságát az akarat elismerni kénytelen, úgy a hit hatalmával ugyanazon akaratra támaszkodik, hogy azt meghatározza. A hit ép úgy érvényt szerez Isten akaratának és ennek hatalma alá hajt bennünket, mint a miként Isten törvényében gyökerező lelkiismeret által a törvény kérhetetlen szigora kelt életre lelkünkbon . .. . „Aki igaz hittel csüng azokon (Istennek minden igéjén), annak lelke oly teljesen és tisztára egyesül velők, hogy az ige összes erényei is