Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Beyer Teophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
13 A nevelési eszmény Luthernek »A keresztyén ember szabadságáról« cimü irata alapján. (A felsővasi egyházmegyei tanítóegylet III. körének őszi, 1906, november 8-án tartott ülésén felolvasott értekezés.) Irta : Beyer Theophil. Amidőn jelen tanítóértekezleti munkámban a nevelési eszményről, amint azt Luthernek „A kér. ember szabadságáról“ c. irata vázolja szólni kívánok, szükségét látom annak, hogy bevezetésül néhány megjegyzést tegyek, mely úgy magának a tárgynak, valamint a tárgy megválasztásának megértésére szolgálhat. A cél, melyet a nevelés cselekvésének végcéljaként maga elé tűz, a nevelés eszménye. A nevelési eszmény nemcsak a nevelésnek eszközeit, valamint a nevelés szempontjából oktatandó tantárgyakat és azoknak életteljes összhangzását határozza meg, hanem kell, hogy magában a nevelő személyében, mint a nevelés élő szervében, megtestesüljön. Az embert személyiségek nevelik. Azért a nevelő személyiségét kell a nevelés főtényezőként elismernünk. Ez az állítás, lehet, hogy a mai korban mikor úgy a külön tekintélyek által megállapított methodikai szabályok, valamint egy előre meghatározott, mondhatni minden napra és órára kiszabott tanrend a tanító személyiségét háttérbe szorítják, merésznek és nagyon is kérdéses követelésnek tetszik; mégis a nevelés terén a legmagasabb után kell mindenkor törekednünk. És jóllehet a tanítónak gyakran nehezére essék is sajátos személyiségét a bürokrácia által eléje szabott rendeletek és módszertani szabályok tömkelegében érvényesíteni, azért nem vonja ki magát az alól a követelés alól, hogy élő, személyes hatást gyakoroljon növendékeire, mert ebben rejlik, nevelői ténykedésének az eredményt biztosító ereje. A nevelési eszménynek tehát elsőben is magára a nevelőre kell meghatározó befolyást gyakorolnia, hogy az az ő személyisége által a növendékekre is élő hatással legyen. A növendéket nevelőjének személyisége neveli, azért nevelőjében mintegy megtestesülve kell látnia eszményeit, hogy azok saját életét is áthassák. Ily értelemben kívánok csekély szolgálatot teljesítni amidőn Luthernek úgy az alakot, valamint a tartalmat tekintve legelőkelőbb reformátori irata alapján a nevelési eszményt vázolom. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy az irat (szorosabb értelemben véve a szót) nem psedagógiai jellegű. Ha azonban tekintetbe vészük, miként nyilatkozik maga Luther erről az iratáról — ezeket mondva: Kicsike könyvecske az, ha a papirost tekintjük, mégis a keresztyén élet teljes összfoglalatja, ha értelmét felfogjuk — úgy már ezáltal is jogcímünk van arra, hogy azt nevelésügyi szempontból érté
