Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Dr. Leszner Rudolf: Mesemondás
142 itt van az a gonosz íiu, ki szüleit annyit bosszantja : jöjjön el érte. Farkasnak majd csak jó lesz. Mi csoda, ha az így nevelt gyermek nem mer a sötét szobában egyedül maradni, ha a világért ki nem menne este egymaga az udvarra vagy a szomszédba, ha boszorkányt lát minden koldusasszonyban, ha megborzad a kéménysöprő látásától, el is bújik előle, ha megijesztve, még görcsöket is kap vagy elájul. S az sem csodálni való, hogy babonás az ilyen gyermek, minden oktalanságban hisz, könnyen megtéveszthető, kész áldozata a csalóknak, ámitóknak még akkor is, ha már fölnőtt s maga is gyermeket nevel. Nehéz dolog Ítéletet mondani az olyan szülők fölött, kik kellő belátás hiányában tévútra kerülnek gyermekeikkel. Inkább azokat kellene bírálat alá venni, kik a népet ezen az utón meghagyják. De értelmesebb szülőtől is láthatni elég gyakran, hogy kényelemből vagy más, nehezen elfogadható okból tudatlan, babonás cselédleányra bízzák gyermekük első nevelését. A főhiba abban rejlik, hogy a sok gyermekmese az értelem fejlődésének rovására a képzelő tehetséget növeszti nagyra. A gyermek nem tanul meg gondolkozni, érettebb korábban is alig, de túltengő fantáziája rendkívüli dolgokat lát mindenben, — való világ fölfogásának nem ritkán késő időre is kiható megzavarására. Kedvesen hat ugyan reánk, ha hallgatjuk, miként elevenít meg játékában a gyermek minden tárgyat s legyen bármilyen értéktelen, mesés szépséget, nagyságot, hatalmat vagy bűvölő erőt képzel abba. De kártékony a túlélénk fantázia, mint domináló lelki tehetség, mert tévedésbe viszi, eltévelyíti az embert. Egy pár gyermek megcselekedte azt, hogy, a kert aljában tüzér rakva, kis nővérüket bele lökték s várták, hogyan fog, mint angyal, az ég felé röpülni. A túlzásba esett képzlő tehetség beteges elfajulásra hajlandó, mint azt a gyermekek előszeretete a tűzzel való játszáshoz bizonyitja. Vágyódnak tüzet látni, mert leginkább izgatja képzelő lehetségüket az ég felé csapó láng, a kápráztató, vakító szin és fény, a hirtelen pusztulás, a nagy riadalom, harangszó, sürgés-forgás. Elégszer történt, hogy gyermekek tűzkárt okoztak. Azért ne kizárólag mesével szórakoztassuk a gyermeket, hanem használjuk föl esze fejlesztésére abbeli tulajdonságát, hogy minden iránt, mit lát és hall, kérdést intéz nevelőihez. Feleleteinkkel elkerülhetjük az egyoldalú fejlődés hátrányait. S ha a meséket is megválogatjuk, csodásokat csak elvétve mondunk el, a gyermek kérdező kedvét pedig okosan elégítjük ki, így bizonyosan haladottabb kultúrájú nemzedéknek egyengetjük útját. Dr. Leszner Rudolf.
