Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Vértessy Zoltán: Van-e a tanítónak joga és kötelessége prédikálni?
136 sen választanának rendes prédikátort már csak azért is, hogy keresztelésért esketésért stb. ne kelljen a messzi anyagyülekezetbe menni. Az igen is helytelen és elitélendő, ha lelkész — dacára hogy otthon van — a délutáni istentiszteleteket a tanítóra bizza ; bár tudok oly gyülekezeteket, hol a hívek megkívánják s a tanító is legszebb jogának és kötelességének ismeri el, hogy karácsony és husvét napjának délutánján prédikáljon. Ez esetben tehát nem a rendes lelkész- prédikátor lustaságán múlik a dolog, mert hisz a hívek kívánsága jut kifejezésre akkor, midőn második tanítójuk is hirdeti az Isten nagyságos dolgait. Azt nem mondom, hogy a munkás meg ne kapja az őt megillető jutalmat. Igen is ott, ahol a rendes lelkész 16—20 vasárnapon keresztül is távol van és a tanítónak kötelessége a lelkész helyett prédikálni, ott a tanító hiványban is megállapított díjazásban részesüljön akár a gyülekezet, akár a kerület részéről.Ennek megoldása különben napirendre kerül. Kiki teljesítse addig is evangeliomi kötelességét. Az anyag és pénz szerelme úgyis újabb áldozatokat szed. Mindent pénzért, semmit Istenért! Ez a jelszó ! Ezért röpködnek e romlott szociális légkörben oly kifejezések, milyeneket mint fültanu — sajnos egyik evang. tanítónktól — hallottam : „Elvégezném én prédikációval az Istentiszteletet, meg is tud- nám azt könyv nélkül tanulni, de nem teszem, mert nem kapok érte díjazást.“ Megjegyzem, hogy e tanító pályázati hirdetésében is benne volt, hogy .kötelessége lesz a megválasztandó tanítónak az istentiszteletet prédikációval is elvégezni t. i. a lelkésznek filiába távoztakor.“ Ez esetben kűlönösképen is kötelessége volna néki prédikálni, mégis megtagadta. Egyébiránt nem csodálkozhatunk ezen, midőn oly téveteg gondolatok és cikkek jutnak napvilágra, melyek mételyként hatnak az amúgy is maleriás lélekre. Mindezeket összefoglalva tehát a tanító prédikációi jogának és kötelességének megtagadása, megtagadása volna az apostoli egyház szellemének, az egyház történeti fejlődésének, arcul csapása az evan- gyeliumnak, az egyetemes papság eszméjének ; e mellett, mivel ev. egyházunk szegénysége mindenüvé rendes lelkészt állítani nem tud — igehirdető hiányában — annak éltető, lüktető szervét tépnénk ki, lelki-testi romlását idéznénk elő. Tisztelt szerző téves következtetését tehát oda módosítom, hogy: a tanítónak nemcsak joga van prédikálni, de adott körülmények között egyházi érdekből cgyenesn kötelessége neki prédikálni. Vértesi Zoltán.
