Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
121 Feltámadunk! E szót hirdesse szerte Minden hivő, a gazdag' és szegény. Viruljon szent vallásunk rózsakertje, S mint nap, hintse rá fényét a remény. Koldus, király, testvér s barát legyen, S az Úr kedvére szóljon itt s tegyen. És majd ha minden porló test fölépül Vegyen részt a hiven várt üdvösségből. Tóth István. „Emlékezz-ank I. Március 15-iki beszéd. A soproni ág. hitv. evang. líceum ünnepélyén mondotta : Kiss Samu. Tisztelt ünneplő közönség ! Nemes magyar ifjúság ! Az emberiség életér, a történelmet legszemléltetöbben egy fához lehetne hasonlítani. A talaj, melyből a fának csirája életet nyer : a múlt, törzsöké: a jelen, koronája: a jövő. A gyökere pedig? Összefűzvén a törzset a talajjal : az a kapocs, mely a jelent a múlthoz köti. Tehát az emlékezet. Amint a törzs a gyökerek segítségével a talajból szívja életnedvét: úgy a jelen is az emlékezet utján a múltból veszi táplálékát. És miként a fa koronája a törzsön nyugszik : azonkép minden agyes népnek jövője ir a jelenen épül fel. Egészséges fejlődésről csak ott lehet szó, ahol talaj, gyökér, törzs és lomb s ennek megfelelően : múlt, jelen és jövő — a legszorosabban, legszervesebben, összefügg egymással. Próbáld megsérteni a gyökérszálakat, beteg lesz belé az egész törzs s megfonnyad utána a lombozat; szakítsd szét azt a köteléket, mely a múlthoz fűz, megsínyli a jelen s keserűen megbánja a jövö. Mert valamely fa törzse csak addig bir életképességgel, koronája is csak akkor zöldéi, akkor virul, ha ép és friss a gyökere: hasonlatosképen valamely nemzetnek csak akkor lehet boldog a jelene s csak akkor leszen biztató, kecsegtető a jövője, ha ragaszkodik múltjához. A múlthoz való vonzódás, az emlékezés; éleljeladása, lélekzet- vétele a népeknek. Nem kell félteni azt a nemzetet, melynek lelkében ott él múltjának tudata; nem féltem én addig a magyart se, mig tud ideálokért lelkesedni, mig múltjának emléke ki nem vész szivéből. Ápoljuk tehát szeretettel, buzgósággal e nagy jelentőségű e miéket. Emlékezzünk ! Hiszen e mai nap — amennyiben egyrészt a múltnak szól — mindenekelőtt az emlékezés ünnepe. A negyvennyolcas eszmék emlékét, a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ magasztos eszméit ünnepeljük benne. —> :
