Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
115 — Más napra meg más adja elő magái. Az egyházközség életfolyama, gazdasági s lelki működése napról-napra szül eseteket, ahol a tanult ember beavatkozása kívánatos; vet fel kérdéseket, amelyekre a tágabb látkörüek hivatottak megfelelni. — Még mindig nem értem, mire céloz tanító úr. Mert hiszen igaz, hogy a község ügyeibe a tanult elemek beleszólása, irányittása üdvös, de ilyen ügyek nem gyakoriak, hogy a részt vevés számba vehető időbe kerülne. — Nem is a községnek, mint testületnek ügyei azok, hanem az egyes egyházlagok életviszonyaiban merülnek fel oly körülmények, a melyekben a tanult ember véleménye igen sokszor nagy jótétemény a szűk látkörü, a nagy világban járatlan felebarátra nézve. Lelkészünk a felnőtt híveket, én pedig főkép tanítványaim nyári foglalkozását kisérjük figyelemmel. E közben hol itt, hol amott fordulnak hozzánk a kérelemmel, kérdésekkel és bizakodva várnak tőlünk segítséget és Útmutatást. Nem egyszer történik meg, hogy egy egy természettudományi, családi, társadalmi vagy erkölcsi kérdés fölött, amelyre egyik-másik hívünk szorongó szívvel vár feleletet, napokig eltanakodunk a lelkész úrral, hogy a kérdezőt lehető leghelyesebben megnyugtassuk. — És vajon van erendménye az ilyen beavatkozásnak? Elfogadja a nép az urak tanácsát, hálásan veszi a felvilágosításokat ? — Nem mindig. De mégis mondhatom, hogy a legtöbb hívünk nem bocsátkozik valami nagyobb vállalkozásba, nem határoz fia jövője felett, nem adja férjhez a lányát a nélkül, hogy előbb a mi véleményünket ki ne kérné. A mi lelkészünk, kit azt hiszem Főczén úr személyesen is ismer, valósággal lelki vezére a községnek, én pedig ebben néki csekély tehetségem szerint buzgón segítkezem. Az a törekvésünk, hogy az iskolában és a szószéken hirdetett vallási s erkölcsi igazságok hatására, működésére a gyakorlati életben rámutassunk, az Isten törvényei szerinti élet szépségére, nyugodalmára, a törvénytelen életmód, romboló következmén) eire népünket a köznapi események megmagyarázása utján figyelmeztessük. — Tudom, tudom. Ez az tehát, amiről én már gyakran hallottam beszélni, hogy önök protestánsok, — mert megjegyzem, én keresztyén katholikus hiten vagyok — újabb időben erősen igyekeznek minél nagyobb egyházi befolyást gyakorolni a végre, mivel hitsorso- saik körében élénk szökési hajlamok mutatkoznak. — Engedelmet kérek tekintetes úr. az igazság kedvéért mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy törekvésünk célja első sorban nem a kitérések megakadályozása, hanem felekezeti tekintetek nélkül népünknek a lelki üdvösség és boldogság útjára vezérlése. Ami pedig a kitéréseket illeti, higyje meg tekintetes úr, hogy nem a távozási vágy lett nagyobb, hanem a külső csábító behatásoknak áll több kapu
