Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Nyilttér
95 N y i 111 é r. Válasz a kántortanító kérdésére. I. A feltett kérdésre véleményem a következő : A kántor- és osztálytanító érdekei a „rendes utón“ összeütközésbe egymással nem jöhetnek soha, mert, ha az osztálytanítónak jogos követelése van, akkor ez csak azokat illeti, akikkel szemben szerződése munkára kötelezte. Már pedig ha a szerződésben benne van az, hogy a kántortanítót szükség szerint helyettesíteni tartozik, ez kiterjed az előre nem látható eseményekre is, t. i. a mennyiben ezek a sziikség- szerintiségét hosszabb vagy rövidebb időre hozzák elő. Ha a kántor beteg, s bejelenti betegségét, mi természetesebb, minthogy az egyház- község az osztálytanítót bizza meg a helyettesítéssel, ki magát erre kötelezte. Ha a kántor beteg, elég baj, de nyilvánvaló, hogy a/ egyházközség egy éven belül fizetni a helyettesítésért nem log, mivel az Osztálytanító szerződésileg magára vette a terhet s tudjuk, hogy ennyi időre biztosítja a törvény úgy a kántor, valamint az oszt. tanító jogát, arra nézve, hogy a hivatalában betegeskedése folytán is megmaradjon Tehát ez oldalról nézve az ügyet, szerintem az oszt. tanító nem követelhet egy fillért sem, ha csak az egyházközség méltányosságból nem fizetne neki. Ez az első eset. Azonban a mit a kérdésből félig-meddig sejtem inkább fönnállhat a másik, t. i. hogy az osztálytanító saját jóakaratából kezdte produkálni magát; iparkodván ez által a kántortanítónak szívességet t^nni. S ez hónapokig folynátok így. Közbejöhetett egy váratlan körülmény talán egy akaratlan megbantás s a fiatal ember, fiatal ésszel gondolt arra, hogy milyen munkát is végzett ő „másnak“, miért azt a .másikat“ fizették, s íme őt meg kifizették érte „aprópénzzel“. — A fiatal emberúgy gondolkozhatott,hogy armtőnetánálszeméremből meg nem mondott volna, a kántor ki saját kényelmét szereti, a nélkül is el fogja érteni, hogy fiatal kollegájának némi kis anyagi jutalmazás is jólesik az elösmerés mellett. — Ez már újra más sziliben világítja meg a helyzetet. Szó csakis méltányosságról lehet ! Ha a kántor saját kényelméből kifolyólag használta fel a fiatal embert; akkora „kéz kezet mos“ elvét kellet volna vallania, s előre megalkudnia a helyettesítésre nézve. — Ha pedig az oszt. taniló valami más célnak érdekében akart szívességet tenni, melynek ha indító oka lett volna, talán az el sem fogad- tatik, s reményei nem teljesedésével pénzt kér munkájáért, akkor is legjobb lesz, megkérdeni tőle. mit kíván a lehetőség határai között, mert ez esetben oly emberrel állunk szemben ki a „minden haszonért“ elvét vallja, s céljának nem sikerültével apellál másoknak a jóizlésére. S végül még fönnállhat az az eset, hogy az osztálytanító el sem fogadná a honoráriumot, tudván azt, hogy nem igényelheti s különösen nem, ha még pláne maga ajánlkozott a helyettesítésre, célja ekkor Csupán csak az lehet, hogy a kántori alaposan megboszantsa s ez sajnos gyűlölködésre és viszályra mutat. Hanem követelni a szószoros értelmében semmiféle módon nem követelhet semmit, különösen nem a kántortanítótól. Bedök Pál, tv, tanító.
