Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Zádor Endre: A siketnémákról
43 A siketnéma netn léphet a beszédtanulásnak ezen kényelmes útjára, amelyen az épérzékű gyermek játszva tanulja meg az anyanyelvét. Neki más utat, sokkal fáradságosabbat és sokkal nosszadalmasabbat kell választania. Hogy melyik ez az út, ez a beszéd fiziológiai magyarázatából önként következik. Lássuk csak, mi is a beszéd, a nyelv? Pszichofiziologiai működés. Nyelvtanaink azt mondják, hogy a nyelv gondolatainknak a kifejező eszköze. És ez igaz is. Ez igen helyes pszichológiai definició. De ha csak ennyit tudnánk a nyelvről, a beszédről, akkor sohasem volnánk képesek arra, hogy a siketnémát megszólaltassuk. Fiziológiai értelemben a beszéd nem egyéb mint mozgás, bizonyos arra rendelt szervekre, az úgynevezett beszédszerveknek a mozgása. A beszédszerveknek ezen mozgása látható, eredménye — a hang — pedig hallható. Az úgynevezett szőhangok ugyanis nem egyebek, mint a beszédszervek bizonyos mozgásainak fizikai eredményei. A beszédszervi működés és a szóhang okozati összefüggésben vannak egymással: a beszédszervek mozgása az ok, a szóhang az okozat. Az épérzékü gyermek a beszédtanulás alkalmával e mozgások eredményét, a hallható hangot igyekszik utánozni. Hallása révén veszi észre, hogy helyes volt-e a beszédszervi működés vagy sem. Ha a hangot eltalálta, akkor helyes volt a beszédszervek működése, mett ugyanazon okozatnak ugyanazon ok, ugyanazon hangnak ugyanazon beszédszervi működés felel meg. Az épérzékü gyermek tehát az okozatot, a hangot utánozza beszédtanulása alkalmával. Ezt a siketnéma nem teheti. Őneki magát az okot, a beszédszervek mozgását kell megfigyelnie és utánozni, s ha erre képes, ha ez neki sikerül, akkor jó hangot ejt ki, mert hiszen ugyanazon beszédszervi mozgásnak mindig ugyanaz a hang az eredménye. A beszédszerveknek a mozgását pedig a siketnéma is észreveheti, mert ahhoz nem fül kell, hanem jó szem. A beszédet tehát nemcsak hallani, hanem látni is lehet. Sőt nemcsak látni, hanem tapintás útján érezni is lehet a beszédet. Ha pl. az ujjúnkat a gégefőhöz tartjuk és á-t ejtünk, akkor igen jól érezhetjük a hangszalagok rezgését. A gégefőn érzékeltetjük az összes vocalisokat és a zöngési hangokat. A zönge nélküli hangoknál meg a levegőnek a szájból való kiömlését, kifúvását (mint az f, sz, s hangoknál) vagy kilökését, kipattanását (mint a p, t, k, ty hangoknál) érzékeltetjük a száj elé tett kézen. Vannak ismét hangok, amelyek egyszerre mind a két helyen érzékelhetők; a gégefőn érzékeli ilyenkor a siketnéma a gégefő működését, vagyis a hangszalagok rezgését, a száj elé tett kézen pedig a levegőnek a szájból való kiömlését. „
