Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 12. szám - Nyilttér
366 szavainak és nem látjuk azon jóakaratát, melyet feltüntetni igyekszik. Ha pedig ezen jóakarat hiányzik a lelkész urakban, ott lehetnek-e a tanítók mint jogos tagok? Ha a hely szűke engedné elmondanám, hogy mi történik nálunk sok helyen, hogy a tanítók mint jogos tagok ne mehessenek el.“ Hogy minő indulat van W. A. 1. úrban, mutatja az is, hogy mily módon emlékezik meg a sióvidéki elnök ügyéről. Hegyen teljesen nyugodt a lelkész úr és bizza a dolgot a sióvidékiekre, ők majd megmondják, kire bízzák egyletük képviseletét; ők különben is bárki eljárásának elbírálásánál, ha látják, hogy az illető jót akarva tán némi hibát követ el, szem előtt tartják Máthé 7, 1, 3—5-öt. Nagyon jellemző W. A. 1. úr gondolkodás módjára az is, de ép oly alaptalan is, mint egyéb állításai, hogy az N. N nel jelzett, tehát névtelenül megjelent neki nem tetsző tudósítás szerzőségét ráfogja valamely tanítóra, akinek minden érzelmét és szive gondolatát ismeri, — legalább úgy véli. — és azután „nagy indulatábati“ igyekszik róla levenni — ha lehetne, még a keresztvizet is. Különösen megakad szeme a tudósítás eme — csakugyan titokzatos szavain: „ama gyűlés utáni külön tanács— és valóságos rémképeket lát, hogy kénytelen vagyok ezekre vonatkozólag némi felvilágosítással szolgálni: Tudósításomban ugyanis elmondtam, hogy az egyházmegyei gyűlés után né- hányan poharazás közben újból meghányták.vetették a tanítók kérelmeinek ügyét, amikor is közülök egy kópé, humoros oldaláró fogván fel a dolgot, minden egyes pontra nézve megtette nem minden satyra nélküli humoros megjegyzéseit itt-ott szentirásbeli helyeket is idézve. A tek. szerkesztő úr azonban jónak látta a tudósítás ezen részét törölni, csak egy helyen kerülték ki figyelmét az erre célzó ezen szavak : „ama gyűlés utáni külön tanács. — És lám, mennyire feltüzelték e szavak a »nagy jóindulattól hevülö“ W. A. 1. úr fantáziáját: Képzeletében látja N. N-et a mint kíváncsiságtól izgatottan illetéktelenül megfigyel privát beszélgetést“ és az igy ellesett „egyes összejüggésükből kiszakasztott szavak alapján,“' — hogy alkotja meg ítéleteit! Lám, lám! és mégis azt mondja W. A. 1, úr felszólalása elején; hogy tagadhatatlanul van bizonyos elleúszenv „melyet sok tanító a lelkészé kar ellen tápláld A tanítók azonban erre nézve is ellenkező véleményen vannak és jelen egész ügy s W. A. 1. úr egész felszólalása is az ő nézetük mellett bizonyít. W. A. 1. úrnak ugyanazon indulat által sugalt ezen állításaira, hogy azon körülmény, miszerint a szerkesztő valamely közleményt a nyilttérben bocsát közre^és nem vállal érte felelősséget, már a közlemény ifikorekt voltát“ igazolná ; — va .'y azzal, ha valaki egy közleménye alá nem írja nevét: „ezzel eléggé fényes tanúbizonyságát adja annak, hogy érzi mondókájának, hamisságát— csak azt kérdem; hogyan lehet ilyeneket állítani ? A t. szerkesztő úrnak azon megjegyzését pedig, hogy : „elég ebből ennyi* — mi úgy értjük, hogy ilyen tudósításokat nem óhajt, hanem
