Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 1. szám - Tárca

29

Ilyen szomorú vasárnapi ebéd rég nem volt, de tán sohase volt e ház falai közt.

A délesti isteni tisztelet után kurátor uram beballagott a tisztelendő úrhoz, hogy vele is közölje az esetet.

Alig kezdi azonban beszélni nagy fohászkodások közt és szakga- tott hangon mélységes bánatát, nagy ámulatára a lelkész derült arccal szakítja félbe :

— Ne is folytassa kurátor uram, tudok mindent. Épen most akartam érte küldeni a harangozót, mert nézze csak ezt a levelet kaptam ma a postán.

A levélben a szemestói takarékpénztár igazgatója azt Írja, hogy a múlt héten a cserhalmi kurátor a község ott levő pénzéből 10560 koronát vett ki a könyvek szerint, de a nyugtát tévedésből 11560 koronáról állította ki.

Seregély uram, kinek szivét a fájdalom oly annyira szorongatá, hogy szólni alig tudott, a levél olvasása közben valóságos örömrival- gásban tört ki.

— Én Istenem, én kegyes, jó atyám, hála legyen tenéked, hogy megmentetted lelkemet. megvigasztald szivemet, dicséret a te szent nevednek ! kiáltott fel, mig szemei könybe borultak.

A pap meghatva nézte a vallásos áhitatnak nyilvánulását. Hosszu- száiu pipáját a szögletbe támasztva megilletődött hangon szólt az erényesség tudatának magasztos érzelmeit éldelő emberhez :

— Csak vannak becsületes emberek a világon kurátor uram. Ha az a pénztáros, ki nékem jó barátom, utána nem néz a dolognak, talán sohase vettük volna észre tévedésünket.

— De nem ám tisztelendő uram, kivált ha engedek a sátán in- cselkedésének és ha a tisztelendő ur mai beszéde meg nem erősiti lelkemet, hogy a Jézus példáját kövessem.

Elmondá aztán őszintén, mikép szándékozott a hibát eltüntetni, jó indulattal elhallgatva a terv értelmi szerzőjét, feltárta nyíltan a körülményeket, melyek a tévedés elpalástolására csábították, a nehéz küzdelmet, melyben végre is első elhatározása győzött.

— No lássa kurátor uram, igy működik a szent lélek a biblia szavai által az ember lelkében. És most érti ugyebár azt is, mi módon világosítja meg az úr parancsolatja a szemeket (Zsolt. 19 ; 9.) Adjon hálát az Istennek, hogy a kisértésből ép lélekkel kimenekedett. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, de lelkében a mellett kárt vall.

— Bizony, tisztelendő uram, borzadva gondolok reá, milyen szégyen esett volna szegény fejemen, ha az a hiányzó ezer korona elő kerül, s a mellett az én számadásaim meg rendben lettek volna ! De hála a jó Istennek, hála tisztelendő uramnak, hogy mai szent beszédével felnyitotta szemeimet. Mert akkor láttam csak, hogy a sátán ólálkodik körülöttem. Isten áldja meg tisztelendő uramat.. Sietek haza