Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 1. szám - Tárca

26

Bent, a kivilágított ablaku szobában ez alatt nagy munka folyik. A nehéz tölgyfa asztalon egy kancsó bor áll két félig telt talpas üvegpohárral. Körülötte egész halmaza az iratoknak, nyugták, számadások. Az asztal közepén egy óriási téntatartó, melynek anyaga a körülcsepegtetett s rászáradt fekete folyadéktól fel nem ismerhető. Az asztal egyik végén Seregély Sándor uram, a házigazda ül kemény vászon ingujjban hosszú szárú pipájából bodor füstfellegeket eregetve. Erősen szürkülő fejét csaknem beletemeti a számadásokkal tele irt papirivekbe, mig a rovatok összegeit nagy figyelemmel ösazeadja minden egyes tételt keményen megbökve izmos mutatóujjával. Tőle jobbra Gosztola József, a másodkurator, fürge pillantásokkal rendezgeti a számadáshoz tartozó nyugtákat.

A főkurator megállapítva a végösszegeket, elkomorodott arccal nyit fel egy ódon bádogszelencét s látható idegességgel olvassa össze a benne levő készpénzt. Majd nagy nagy fohászkodással, melytől a lámpa lángja is meglobban, megint a számodásokat veszi kézbe s újra számol, számol balkönyökére támaszkodva. Végre belefárad a számolásba s kerekre nyílt szemekkel fordul a másod kurátor felé s szinte rekedt hangon megszólal :

— József öcsém, Isten áldja meg, segítsen rajtam, itt egy nagy hibának kell lenni !

— Mi hiba volna ? kérdi amaz kételkedve.

— Adja össze öcsém ezt a két rovatot, nekem már a fejem zúg, pedig ezer koronám hiányzik.

— Nem lehet az Sándor bátyám, adja csak ide, majd mindjárt megtalálom én, hol az az ezer korona.

A másod kurátor hozzá fog nagy készséggel, számít gondosan, mi alatt Seregély uram a pénzt olvassa újra, az iratokat veszi számba s a mellett legnagyobb nyugtalansággal lesi Gosztola uram számitásának eredményét.

— Jól van ez összeadva mind, ennyi volt a bevételünk, ennyi a kiadás, ennyinek kellett maradni a pénztárban.

Seregély Sándor uram életpiros arca elsáppad e szavakra, merev tekintettel bámul kuratortársára s ajkán elhal a szó.

— No ne ijedjen úgy meg bátyám, hát mennyi a pénze ?

— Épen kerek ezer koronával kevesebb! szól amaz elfogódott hangon.

— Lehetetlen, bátyám, lehetetlen, nincs-e még valahol egy nyugtája, a mit kifizetett, a mire nem emlékszik ?

— Nincs itt öcséin egy falat sem. Gondosan bevezettem minden bevételt, minden kiadást, megszámoztam a nyugtákat. Itt van mind.

Künt ez alatt az utcaajtó nyikorgott, amint azt kulccsal bezárták. Kis idő múlva a konyhába surrant be valaki. Aztán ismét csendes lett minden. A két kurátor nem vette mindezt észre. Nagy gondban főtt a feje mindegyiknek. A számodásokon újra végig mentek,