Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - 25 éves jubileum
23 25 éves jubileum. Hogy a kiváló, hivatásának magaslatán álló, lelkiismeretes tanító egyház és nemzetépítö munkálkodását mennyire becsüli egy nemesen érző és gondolkodó egyház; hogy a nemes gyümélcsöt termő magvak kihajtanak s illatukkal elárasztják a magvetőt is; s hogy a csendes, szakadatlan, áldásos munkálkodás méltatása nem maradhat eltemetve a szivek mélyén, hanem kitör onnan s babérkoszorút fon a nemzetnapszámosa homloka körül, azt fényesen megmutatta a budai ág. hitv. ev. egyház, midőn jan. hó 6-án délelőtt 10 órakor szeretett tanítójának Wichmann Edének huszonötöves tanítói jubileumát megünnepelte. Ez alkalommal az iskola tágas tornaterme megtelt a nagyszámú ünneplő közönséggel. Jelen voltak : Bachát Dániel püspök, -Scholtz Gusztáv esperes, az egyház presbyteriuma élén dr. Sztehló Kornél egyházi felügyelő, Mikler s. tanfelügyelő, Falvay Antal igazgató, továbbá az ünnepelt kartársai, volt tanítványai és a szülők közül számosán. Az ünnepélyt Sztehló Kornél felügyelő megnyitván, bevezették a jubilánst, kit Scholtz G. esperes megható, szép beszédben üdvözölt, méltatván azon áldásos működést, melyet negyedszázadon át oly páratlan ügybuzgósággal kifejtett. Egyben átadta azon jegyzőkönyvi kivonatot, melyben az egyház presbitériuma hálás elismerését nyújtja, valamint az egyház által ez alkalomból megszavazott 500 koronát. Utána Bachát Dániel püspök emelkedett szólásra, magas szárnya, lású beszédben mutatván rá a kiváló tanférfiú hathatós munkálkodására, mit neki, mint volt esperesnek számtalanszor volt szerencséje szemmel kisérhetni. Gyönyörű beszédében cáfolta meg ama ósdi, komor mondást: „Quem dii odere, paedagogum facéré“. Beszéde végén átnyújtotta a „Zsedényi* jutalmat. A tanfelügyelőség részéről Mikler s. tanf., a kartársak nevében Falvay Antal, a volt tanítványok nevében Dallos István fővárosi tanító s a szülők nevében dr. Hefty üdvözöllék az ünnepeltet. Ekkor bevonult a tanulók serege s Gärtner Rezső tanító vezetése mellett könnyekig meghatottan adtak elő egy üdvözlő dalt. Majd kilépett egy fiúcska, ki a jelenlegi tanítványok háláját és szeretetét tolmácsolta kedves modorban. Most az ünnepelt emelkedett fel s mélyen meghatva mondott köszönetét a fényes ünnepelletésért, melyben oly váratlanul részesült, egyúttal letett 200 korona alapítványt, melynek kamatai minden évben az évzáró vizsgán egy I. oszt.-beli törekvő fiúcskának adassék ki. Az ünnepély a hymnus eiéneklésével véget ért s mi kik azon jelen voltunk egy kedves emlékkel lelkűnkben távoztunk onnan. Adja az Isten, hogy a derék tanító még sokáig működhessék egyházának és hazájának javára. Adjon az Isten sok olyan tanítót, mint Wichmann és sok olyan egyházat, mint a budai, K.
