Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Pósch Károly: Hasznos útmutatások a gyakorlati gazdasági növényvédelem terén
21 többjeire kiterjednek. A m. kir. áll. rovartani állomás a földmivelésügyi m. kir. miniszter idevonatkozó kiadványaiban a sorozatos védekezést a következőkben állapítja meg: tavasz végén az aratásig azon helyeken irtjuk a pockot, melyek szántás alá nem kerülnek, amilyenek a legelők, kaszálók, herések, partok, töltések stb. A munkánál a hohenheimí egérfogók kerülnek alkalmazásba. A pocokjárta hely valamennyi szökőlyukát és bejáratát a déli órákban be kell tipratni; másnap délelőtt a fogókat csak azon lyukakba helyezzük, melyek nyitva vannak, miután csak ezekben van pocok. Fogás közben már a délutáni munkához tipratunk. A fogók körülbelül fél óráig hagyandók a lyukban; ezen idő eltelte után azokat kivesszük, a pockot kidobjuk, ha még élne, megöljük, s a fogókat újabb lyukakba helyezzük. Kellő beosztás mellett a munka gyorsan halad. Aratás után a munka folytatandó. Ilyenkor a tarlót fel kell szántani, mely alkalommal a felvetett pockok agyonveretnek. Ha a tarlószántás a gyom miatt nem maradhat el, akkor az elébb sekélyen lebuktatott tarlót kizöldülése után szántjuk fel s akkor verjük agyon a pockot. Ez a pocokirtás a legolcsóbb és legjobb. A cséplés után a a szalma- és törekkazlakba szoruló pockok menekülését úgy akadályozzuk meg, hogy a kazlak helyét 25—30 cm. mély és ugyanolyan széles, meredek s simafalu árokkal zárjuk körül, melybe a továbbvándorló pocok belehull. A kártevőt ezután előbbi módon elpusztítjuk, vagy az árok talpára 2—3 öl távolságban keskenyebb csatornákat ásunk, melyekben a lehullott pockok éhen vesznek. Ahol a nyári pocokirtás elmaradt s ősz elején sok a pocok, ott az őszi vetés és a herések tábláit szintén a fenti módon kell körülárkolní. A siker teljessége természetesen itt is főleg a gazdák együttes működésétől függ. Az idevonatkozó teendőkről kimerítően az 1904. évi 22890. számú miniszteri rendelet intézkedik. A fenti eljárásokon kívül a kártevők irtása különféle mérgek, mint foszfor, strychnin, arzén stb. segítségével történik; a védekezés ezen módjai azonban oly nagyfokú óvatosságot igényelnek, mely munkásainknál a legtöbb esetben nem tételezhető fel, amiért mégis inkább az egyszerűbb veszélymentes, eljárásokhoz fordulunk. Németországban e kártevők ellen való védekezési munkálatokban újabban bariumkar- bonátot tartalmazó kenyérrel, valamint a Löffler-féle egérbacillusnak egyes egészséges egerekbe való beoltásával s igy az egértyphus mesterséges előidézésével értek el szép sikereket. Konyhakerti növényeinket szintén igen sok élősdi gomba s rovar pusztítja, melyek ellen kellő sikerrel a védelmi munkálatok nehezebb keresztüfvitelénél fogva csak ritkábban védekezhetünk. Helyes mivelési módok különösen pedig célszerű s a kártevők elszaporodását figyelemre méltató váltógazdaság alkalmazása által védelmi kötelességeinknek a legtöbb esetben eleget tettünk, mely munkálatokhoz — eltekintve egyes speciális esetektől — legfeljebb még a megbetegedett növényrészek összeszedése s elégetése csatlakozik.
