Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 6-7. szám - Tárca

195

ki édesanyául adta nékik ismét a magyar földet. »Tűzhelyet, hajlékot adott a hontalanoknak, beillesztette őket Magyarország állami, társadalmi és gazdasági .szervezetébe.« Ok Boeskayban s a hit és alkotmányszabadság bennük megmentöt találtak. Előbb keserves haragjukban, fosztogatásuk közt a leégett földönfutó fulankos, maró élőével azt mondották: »az Istent ott hagytuk a Tiszán tűi«, most pedig az »Erős várunk« zengése közben rohannak a hősi küzdelembe.

Az Isten, akinek szavára, akinek nevében Bocskay elindult, megsegítette a szent ügyet. »Az Űr Isten feltámasztotta a magyar nemzet szívét« és »a semmiből olyan hadsereg támadt, melynek győzelmei megremegtették Bécset és Prágát s Magyarországra irányozták egész Európa figyelmét.« A szerencsi országgyűlésen Boeskayt Magyarország fejedelmévé is megválasztják.

A szabadsághös győzött. Öröm és lelkesedés mindenütt, ahol csak magyar szív dobog. Egy Sziléziába vetődött Íródeák lelkesen Írja Kassára:

»Magyarország csillagát,

Láthassad szabadulását,

Kassának szép újítását,

Ellenségünknek romlását.«

De az aratja a legnagyobb diadalt, aki győzelmei között nem szédül el, nem merül a dicsőség mámorába, hanem önmagát is le tudja győzni; csak azt hagyja magában diadalra jutni, ami nemzetének igaz javára szolgál s őrök életére szól. A helyzet változtával a török szövetkezik Bocskayval s Pest alatt, a Rákos mezején a szultán megbízásából Lolla Mohamed nagyvezér »értékes kardot övez Bocskay oldalára, jobbkezébe drágaköves királyi pálcát, baljába zászlót ad s fejére szépmivü koronát tesz.« Szédítő pillanat — s Bocskay még nem is habozik. Amint fejét a korona érinti, azonnal leveszi fejéről s mint a királyi méltóság jelvényét nem fogadja el ; mert ő nem a koronáért, nem »a saját uraságáért«, hanem »a hitünkben és törvényeinkben megromlott szabadságunkért« fogott fegyvert. Hiába zúgja a török tábor: »éljen a magyar király«, Bocskay elvonul ; híjába nyújtanak át az erdélyiek néki Vácnál egy másik koronát; ő nem a maga fejére, hanem az igazság győzelmére kíván koronát helyezni. E korona, mire Bocskaynak lelke vágyott, az egyén és a nemzet Isten rendelte jogának biztosítása s a nemzet életerejét sorvasztó török veszedelem megszüntetése alapján megkötött békesség.

A béketárgyalások megindulnak; a korponai országgyűlés Bocskay feltételei alapján megállapítja a nemzet követeléseit. De az ármánynak