Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 6-7. szám - Tárca

191

»Mi bűnünkért Uram isten Ostoroztatunk,

Irgalmad, ha nem könyörül,

Mind elpusztulunk«.

Az Ujtestamentum pedig megnyitja az új életnek, a szabadulásnak ajtaját; a hit erejével száll a fohász ég felé a harci zaj között: . »Panaszát Űr Isten mi szegény hazánknak,

Hallgasd meg siralmát jó Magyarországnak,

Légy szabadítója romlott házainknak

Sok szegény árváknak, kik hozzád kiáltnak«.

Az Ur a fohászt meghallgatta. A romlott ház helyén épül az új Magyarország. A hősök egyik kezükkel harcolnak, a másikkal pedig hajlékokat emelnek a világosságnak. Még a hit embere, Mekuichton is tisztelő csudálattal nézi, hogy a vérzivatarok közt a magyar földön iskolákat építenek. ltjaink százával mennek a szabad kutatás, — a rabbilincset leverő tudománynak forrásaira, s idehaza »letépik a polgárosodásról az idegen mezt«, megteremtik a nemzeti műveltséget; Róma nyelvének helyébe jogához jut a nemzetnek nyelve s élni kezd ismét a nemzet, mert immár nyelvében él; megszületik a nemzeti öntudat életrekeltóje, serkentője: a magyar nemzeti irodalom. A lelkiszabadság életrekelti a nemzeti szabadság vágyát; nemzeti egyház alakul s általa a nemzeti állam eszméje teljes öntudatra ébred. A társadalom átalakul, az országgyűlés segít az agyonsanyargatott jobbágyság helyzetén; »a korlátlan kiskirályok«, az államhatalommal nem törődő olygarchák, telhetetlen rablólovagok eltűnnek s a helyükbe álló főnemesség iskolákat, templomokat, könyvsajtó műhelyeket építtet, szegény ifjakat segélyez. A középkor zárdába kívánkozó Izórájának, a renaissance divathölgyének helyét a magyar nagyasszony, a tiszteletreméltó matróna, a hű, gondos családanya váltja fel. Lélekben már kezd a nemzet egybeforrni, hogy testét is eggyé forraszthassa. A reformáció hazánkban is csudákat művelt, a száraz csontokra húst és vért rakott, a holttetembe életet lehelt, a nemzetet halottaiból ismét feltámasztotta, megépité az új Magyaiország fundamentumát.

*

* *

A hamvaiból újraéledt Phoenix sastekintetével már a napba néz, emeli aranyszínű szárnyait s már repül a nemzeti önállóság felé. Urának tetszik a világosságba tekintés, de fél, hogy hatalmát elveszíti fölötte, azért szárnyait nyirbálja. Miksa király lélekben evangélikus, hit dolgában szakít az absolutismus kényszer uralmával, de abba a következetlenségbe