Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 6-7. szám - Tárca
189 töltve, s ha valamikor könny peregne bele, legyen az a mostani szép ünnepségre való visszaemlékezésnek örömkönnye! A jó Isten tartsa meg Nagyon tisztelt Elnök urat, kedves Kartársunkat szeretett családjának minden egyes tagjával együtt egyházunk, hazánk, tanügyünk javára még igen sokáig a legjobb egészségben ! Bocskay István emlékezete. Emlékbeszéd. Irta és a Bocskay István emlékére szentelt ünnepen elmondotta: Hetvényi Lajos. A történelmi események jelentőségének jelző órája a legszentebb eszmékért lelkesülő ember szívverése. Múltúnk alakjainak nagyságát pedig az idő századokkal méri. Magasztos az esemény, mely nemes hevülésre kelti a hazáját s egyházát egyaránt szerető szivet. És akit még három századnak kavarogva hullámzó árja sem tudott eltemetni, az már nagy ember. A nagy események fölé a maradandó glóriát a későbbi nemzedékek lelkes öröme emeli, mely csak ott buzog tel kristálytisztasággal, ahol az emberi élet Istenrendelte jogának diadalát látja és ahol az igazság győzelme békességet tud teremteni a népek boldogságára. A nemzet vezérei közül pedig az utókor csak azoknak nyújt pálmát, akik századokra tudnak előre tekinteni s a népek örök igazát keresik és önzés nélkül vezetik nemzetüket biztos léptekkel a szabadság Kanaánja felé. Ily esemény az, melynek háromszázados emlékünnepét üljük e mai nap. Ily férfin alakja bontakozik ki ma előttünk tiszta ragyogással három századnak szürke ködéből. Az esemény a magyar vallásszabadság magna- chartájának, az 1606. junius 23-ikán megkötött bécsi békének létrehozása, — és a férfiú, kit ezért ünnepiünk, a magyarok Mózesének nevezett Bocskay István. * * * Az Úr 1606-ik esztendeje diadaloszlopa egy csudás korszaknak, melynek kezdete egy óriási temető: »nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács«. — Holt tetemeknek, száraz csontoknak mezeje volt hazánk s ami élő volt is, az gyenge és beteg vala. Minden fej beteg és minden
