Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 6-7. szám - Tárca
187 Plevniczky Pál dabronyi ev. tanító 50-éves jubileuma. (1906. junius 7-én elmondotta: Szutter Dániel, ev. tanító.) Nagyon tisztelt tanítóegyesületi Elnök Úr! Szeretett Kartársunk ! Somlyóvidéki tanítóegyesületünk bizalmából nekem jutott a szerencse, hogy Nagyon tisztelt Elnök Urat tanítói üdvös munkálkodásának 50-ik évfordulója alkalmával üdvözölhetem. S midőn e kedves megbízatásnak ezen ühnepies pillanatban eleget tenni törekszem, nagyon, de nagyon óhajtanám, hogy méltóképpen fajezhessem ki azon érzelmeket, melyekkel tanítóegyesütetünknek minden egyes tagja Nagyon tisztelt Elnök Ur iránt viseltetik. Az igaz, őszinte szeretetnek érzete az, mely bennünket most e helyre, Nagyon tisztelt Elnök úr működésének színhelyére vezérelt, hogy megadjuk az érdemnek az elismerést, megadjuk a mi kedves kartársunknak hosszú, fél századra terjedő, lelkiismeretes munkálkodásáért azt az erkölcsi jutalmat, mely őt oly nagyon megilleti. Fél századot tölteni a tanítói rögös pályán már magában véve is nagy érdem, de félszázadot úgy tölteni el azon, hogy kivívjuk mindazoknak nagyrabecsülését és szeretetét, kiknek körében forgolódunk, s akikre működésünk elbírálása bízatott; ez már nem csak érdem, ez több annál: dicsőség ! Ily dicsőség osztályosának tartjuk mi kedves kartárs urat, s méltán tartjuk annak, mert hiszen az az életpálya, melyet eddig az isten, gondviselés jóvoltából megfutott, követésre méltó s dicső pálya. Hogyne! Folyton lépést tartani a korral; az öregség gyengeségeit leküzdve, fényesen megállani a versenyt a legjobbakkal, legerőseb- bakkel; csapások, veszélyek közt megőrizni a hitet ; a zsenge gyermeksereget bensőséggel, igaz szeretettel oktatni, nevelni; a felnőttek lelki gondozásában segédkezet nyújtani a buzgó lelki pásztornak ; s e mellett a családi körben is mint hűséges élettárs, mint gondos apa híven teljesíteni a kötelességeket: oly érdemek, melyek tiszteletet parancsolnak. Igen, igen Kedves Kartárs ur Ön e szép napon, — midőn tanítói működésének 50 éves jubileumát ünnepeljük, — nyugodt öntudattal elmondhatja : Uram a tehetségeket, melyeket adtál nékem, igyekeztem azok javára értékesíteni, kiket reám bíztál. Azok pedig, — kiket Ön nevelt, oktatott, kiknek szivébe atyai gonddal hintegette szent vallásunk életadó magvait, — e mai napon hálával gondalnak a jó tanítóra, s aláperdülő könnyel szemükben rebegnek áldást lelki vezérükre. De itt vannak mindazok egyházi és világi részről, kik nemes működését figyelemmel kisérve, jóságos szívvel végzett maradandó becsű munkáját mindenkor méltányolni tudták, s ezért most a hálás
