Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 1. szám - Bándy János: Orgona-avatás Bezin

12

És figyeljétek meg jól kér. testvéreim amit most mondok . édes anyánk altató dala, ifjú korunk öröméneke, a munkára serkentő vidám dal, szélvész zúgása, a menynek dörgése, tárogatónak harcra lelkesítő s hazaszeretetei élesztő hangja, harangzúgás, halotti ének bánatos daliama . . . mind egybefoglalva megvannak ebben a csodálatos hangszerben, melynek orgona a neve. Figyeljetek csak annak szavára, igazat fogtok nekem adni.

Alapigék: 95-ik Zsoltár 1—8 v. „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadításunk kősziklájának ! Menjünk eleibe hálaadással, énekeljünk neki dicséreteket. Jöjjetek el, imádjuk, boruljunk le arccal, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Úrunk előtt. Mert ő a mi Istenünk és mi az ö mezejének népei és az ő kezének juhai vagyunk. Ma, ha az ő szavát hallandjátok, meg ne keményítsétek sziveteket.“

A felolvasott szent igék alapján keresztyén hívek, egy komoly figyelmeztetést akarok lelketekre kötni:

„ Mikor az orgona szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveiteket!“ Ne keményítsétek meg :

1- ször, ha szeliden hív Isten-imádásra;

2- szor, ha lelkesítve buzdít az áldozatkészségre ;

3- szor, ha riadozva szólít a küzdelemre.

I.

Korunkat, ezt a XX. századot méltán nevezik a felvilágosodás, a haladás századának. De nem mondunk talán igaztalan dolgot, ha azt állítjuk, hogy ez a kor az anyagiasságnak kora is. A világ ma lázas sietséggel rohan nemcsak a találmányok utján, hanem a múló javak, — a pénz, a gyönyörűség, az élvezetek után is. Épen azért, amilyen magasztos, felemelő érzést támaszt bennünk az emberi ész, tudomány dicső alkotásainak szemlélete, épen olyan mértékben lesújtanak a lelki nyomor, az erkölcsi sülyedés mindinkább szaporodó jelei. Mert minden haladásnál az a kérdés keresztyén hívek, hogy az embereket közelebb vitte a boldogsághoz ? Vájjon a lélek megtalálja-e a maga szükségletéta tudomány vívmányaiban, a zakatoló gépek lármájában és az emberi tülekedés zajában ? . . . Vájjon nem egyoldalú-e a haladás, nincsenek-e elhanyagolva a lélek és annak javai ! ? Mert mit használ a nagyság és dicsőség összes ragyogása, ha haladásunk útját vérző szívek és kétségbeesett lelkek jelezik ! Pedig tagadhatatlan, hogy az emberiség nem boldog kér testvéreim ! Avagy honnét van az, hogy minden fény és ragyogás dacára is az emberek leikéből hiányzik az a valami, aminek ők nevet se tudnak adni, de mi tudjuk, hogy az Istennel való békesség az!? . . . honnét, hogy egymásután merülnek fel a társadalom és állambontó kérdések, — honnét az a követelés, mely mindig több élvezetet és kevesebb munkát akar, — honnét, hogy e világi nagyok annyiszor buknak a gyalázat posványába, az igazi nagyokat megkövezi e világ,