Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 2. szám - Kund Sámuel: "Egyházkerületi utasítások", most immár "Tájékoztató"
tanítás mesterségéhez, ami abból is kiviláglik, hogy akik régebben a városi gyülekezetekben mint végzett hittanhallgatók alkalmaztattak néptanítókul, nagyon jól betöltötték helyöket, és hogy a kik újabb időkben mint végzett hittantanulók négy öt hétig tanítóképzöintézeti póttanfolyamra mennek, a képesítőt is sikerrel lerakják, nagyon jól megfelelnek hivatásuknak a népiskolában. És higyje el a tanítóegyesület, hogy a hittanhallgatók a theologián a neveléstanon, a tanítástanon és egyházi jogon kívül a többi közt egy kis életbölcseségi lelkipásztori tapintatot is szednek magukba, amelyek nélkül „lelkészi oklevelet nem kaphatnak“; tehát ismerik a tanító szakmáját és teendőit is a magok jogkörét is, tehát szolgálhatnak „bizonyos tekintetben útbaigazítással is.“ Igaz, hogy a pap nem csalatkozhatatlan, de engedelemmel legyen mondva, a tanító is tévedhet, elfelejtheti, figyelmen kívül hagyhatja a képzőben kapott útbaigazításokat. És „mi lesz akkor, ha a lelkész útbaigazításai helytelenek, vagy pedig az illető tanító által találtatnak helyteleneknek és igy el nem fogadtatnak?“ Kérdi a tanítóegyesület? . . Mi lesz akkor?! . . meglehet, hogy — amint a tanítóegyesület mondja — „torzsalkodás a a lelkész és tanító között“ : mert vannak oly kemény tűzkő természetűek, akik minden a legcsekélyebb érülközésnél lángra lobbanak, de vannak — hála Isten — békességben igyekezök is (pedig tapasztalásból mondom nagyobb számmal vannak amazoknál), akik azt tartják az okosabb enged. És ha egyik se okos — vagy inkább mindegyik azt hiszi, hogy okos — mi lesz akkor? Erre választ ád az E. A. 60. §, 87. §, f) g) 95. § és az egyházmegyei I. szabályrendelet 40. §, 41. §, illetve az egyházközségi I. szabályrendelet 40. §, 58. f). Vajha soha se lenne szünség ezen szakaszok alkalmazására ! De ha valamikor alkalmazásba kerülnének, akkor is csak a sióvidéki tanítóegylet elvi álláspontja, mely egyiránt az utasítás készítőinek is elvi álláspontja, érvényesülne itt, t. i. hogy ne a személy intézkedjék, henem a törvény. És a személy a törvénynek csak végrehajtója. Vajha a szives olvasót, a ki fejtegetéseimet figyelemmel mindvégig kisérte, sikerült volna meggyőznöm, hogy a javaslat pontjai a most újból felemlített általános elvnek megfelelnek, vagy legalább nem forog fenn semmi nehézség, hogy ezen elvnek megfelelően módosíttassanak. Kund Sámuel.
