Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 11. szám - Egyesületi élet
346 nézvén se jobbra, se balra, mint a Krisztusnak jó vitézei, vezérül állottak a sereg élére és győztek az Ür neve által. Ilyen férfiak voltak itt dunántúl a Wittnyédyek, a Telekesi Törökök és az Ostffyak. „Ki ítélhet pedig engemet ezért meg — kérdi Wittnyédy Dras- kovich nádorhoz intézett levelében — hogy religiómat igyekszem jó igazsággal az ő felsége kegyelmes diplomájából és az constitutiókból tehetségem szetint vármegyémen kívül is segítenem“. És akár kicsiny volt az ügy, akár nagy, benne egyformán védőjére talált. Az országgyűlésen ő fogalmazza ékes latinsággal a sérelmi kérvényeket és repli kákát; de ha a locsmándi pap, jó Weingarth Vencel uram hozzá fordúl, hogy mit csináljon egy engedeten atyafival, ki az éklézsiát megkövetni nem akarja, neki is ő ad tanácsot. Nezsider. Fehéregyháza, Csepreg, Kőszeg, Győr és a sok sopron- és vasmegyei gyülekezet sokat mondhatnának patronusuk munkájáról és áldozatkészségéről. Muzsay, Fisz- trovich és Szenczi Fekete püspököknek ő volt a jobb keze, kerületi gyűléseken tettel szóval ő járt elől. Olykor 5—6 alumnusa is volt egy időben külföldön, Wittenbergben és Tübingenben, akikre százakat költött s leveleiben, mint jó atya, a szeretet hangján biztatta őket a szorgalmas tanulásra. Különösen a lelkésznevelésre volt nagy gondja tudván azt, hogy olyan a nyáj, amilyen a pásztor. (Vége következik.) Egyesületi é let. A aomlyóvidéki ev. tanítóegyesület folyó évi október hó 12-én Nagy-Alásonyban tartotta meg szokott őszi gyűlését. 1. A testület által választott alkalmi ének elhangzása után, nagyt. Kiss Lajos elnök ur üdvözölvén a teljes számban megjelent tanító urakat. Üdvözlő beszédében elismeréssel nyilatkozik a tanítók nehéz fáradságos munkájáról, kiemelvén a tanítás nagy és fontos munkáját, egyszersmind megjegyzi, hogyha bár a felekezeti tanító, fizetés dolgában nem áll arányban az állami tanítókkal, de eljő az idő s tán nincs is messze, midőn a felekezeti tanítók egyenlő díjazásban részesülnek az állami tanítókkal. Majd a tanítóegyesület munkásságáról szólva, kijelenti, hogy a somlyóvidéki ev. tanítóegylet, a tahítóegyletek sorában munkássága által kivívta az őt megillető helyet és elismerést. Jeles heszédében továbbra is kitartásra buzdítja faz egyesületet, hogy azon szorgalom és nemes munkásság, mely által az egylet magának elismerést vívott ki, ez után sem lankadjon. Hiszen a tanítónak nem elég eljutni a tudás bizonyos fokáig s ott megállapodni; hanem folyton és folyton tanulni magát tökéletesbbíteni kell, hogy a korral haladva, híven betölthesse nemes hivatását. Kiemelvén, hogy a somlyó-