Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 1. szám - Egyesületi élet

*4

Ezután ügyvivő alelnök terjeszti elő jelentését, melyben beszámol az időközben előfordult s egyletünket érdeklő eseményekről és ügyekről.

„A soproni felső ev. esperesség tanítóegyletének több tagja aláírásával — úgymond — egy meglehetősen éles hangú felhívás érkezett hozzánk, melyben állás foglaltatik a lelkészek számára készítendő kerületi utasításoknak a tanítókat és iskolákat érintő s az „Ev. Népiskolában“ is megjelent előadói javaslatban összefogjak intézkedése ellen. A felhivás panaszolja, hogy a javaslat a lelkész jogkörét mértéktelenül kitágítja s a tanítót kiszolgáltatja a lelkész önkénykedésének, minélfogva arra buzdítja a tanítóságot, hatna oda teljes erejével, hogy a javaslat ily sérelmes alakban kötelező erejűvé ne válhassék.

Részemről ismerve egyesületünk egyenes álláspontját, mely szerint magát sem jobbra, sem balra elragadtatni soha nem engedi, de viszont véleményét bármi hozzá tartozó kérdésben mindenkor férfias nyíltsággal mondja ki, mely egyedüli helyes elvtől vezéreltetve a szóban levő előadói javaslatot bátor voltam áttanulmányozni s úgy találtam, hogy a felhivás némi tekintetben túloz, de nem tagadható, a a javaslat egynémely tétele, sőt a javaslat egész intentiója tanítók előtt helyeslésre nem találhat. A javaslat intentiója — amint abból kivehettem, — személyre ruházni oly intézkedéseket, melyek a tantervben és szabályrendeletben kell, hogy formulázva legyenek. A tanítóság nézete -pedig e tekintetben az, hogy ne személyek intézkedjenek egyéni belátásuk, felfogásuk és nézetük szerint, hanem ezen intézkedések fektettessenek le kötelező tanterv és rendeletekben s az ennek ellenőrzéséül kirendelt egyénnek csak arra legyen és lehessen gondja, váljon a tanterv és rendelet az iskolában és egyebütt be van-e tartva. Egy szóval, hogy ne a személy intézkedjék, hanem a törvény s a személy a törvénynek csak végrehajtója legyen.

Ezen általános elvnek nem felelnek meg a javaslatban a következő intézkedések : „a lelkész, mint felügyelő látogassa meg.: az iskolát minél többször.“ Ez abuzusra is vezethet, úgy hogy a sok lelkész látogatásoktól a tanító utóvégre tanítani sem fog tudni. E helyett meghatározandó volna, hogy 3—4-szer látogassa meg az iskolát, vagy pedig a szükséghez képest.

Ezen látogatásai alkalmával pedig ne azt vizsgálja a lelkész, váljon az iskola megfelel-e feladatának, mert ez igen tág fogalom, melyben az egyéni nézet a legfőbb mérvadó, hanem : megfelel-e a törvény, rendeletek s a kötelező tantervnek. Ugyanaz áll a vallásoktatásra is, melynél a javaslat azt ajánlja, hogy vme^ ne engedje a lelkész, hogy bármely tantárgy a vallástanitás kárával állittasséh előtérbe “ A kötelező tantervben bizonyosan lesz intézkedés arra nézve, hogy ilyesmi az iskolában ne történhessék. Tehát itt is ne az egyéni nézet, hanem a tanterv legyen az irányadó.