Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 4. szám - Előadói javaslatok s vélemények a dunántúli ág. h. ev. tanítók pápai nagygyülésének tárgysorozatából
Ill gálja a tanügyet, menne szívesen nyugdíjba, ha kántori és tanítói fizetését kapná nyugdíjképpen, de ennek felével hova menjen, megmarad továbbra a tanítás terén, ahol neki csak gyotrelmes a működés, az iskolának pedig nagy kárára van. De hagyjuk ezen sérelmek folytatását és nézzünk azokra, melyek még csak ezután következhetnek be. Kultuszminiszterünk törvény- javaslatot fog beterjeszteni. A tanítói fizetések rendezésénél azt mondja : „az 1000 korona minimumra a felekezetek is kiegészíthetik a tanítófizetését, vagy pedig folyamodhatnak államsegélyért“. A midőn az ösz- szes tisztviselők rendezéséről volt szó, nem kérdezték meg a nemzettől, hogy emeli-e a fizetéseket, vagy nem, hanem egyszerűen felemelték. Ha minálunk igy akarnak fizetésjavitást, abból ug>an nem lesz semmi, mert a hitközségek nem emelik a tanító fizetését. Mindezen sérelmeket betetézendi a miniszteri javaslat 31. §-a, amely szerint a tanítófizetések megállapításakor a föld kataszteri jövedelme helyett, annak bérjövedelme vétetik tekintetbe; ha ez törvénnyé válik, bekövetkezik azaz eset, hogy nem csak 500 forint minimumra nem lesz kiegészítve a tanító fizetése, hanem még azok is elesnek az állam segélytől, akik azt élvezték eddig. Itt azonban szabadjon megjegyeznem, hogy vannak felekezeti tanítók, kik azt mondják, hogy reájuk nézve az volna a sérelem, ha nem a bérjövedelmet vennék figyelembe. Mert szerintük annyi földből áll a jövödelmük, hogy ha a kataszter jövödelmet veszik is tekintetbe, a fizetés megállapításánál, annyira rúg, hogy államsegélyt nem kaphatnak, mig, ha a bérjövedelem lesz figyelembe véve államsegélyt szinte nem kaphatnak ugyan, de nyugdíj-jogosultságuk tetemesen nagyobb összeg leend. Azért én nagyon félek, hogy ha e tekintetben az összes magyarországi felekezeti tanítók megkérdeztetnek, a miniszter azt fogja látni, hogy ami egyiknek haszon, a másiknak sérelem, ami az egyiknek sérelem a másiknak haszon. Nézzük most már ezek után mik a tanítóknak jogosult követelései. Jogos követelése a tanítónak, hogy fizetését ne terményekben, hanem készpénzben kapja. A földjövedelem is töröltessék el. Sokan vannak, akik azt mondják, ha a föld elvétetik a tanítótól, akkor nagyrészben megszűnt a gazdasági ismétlő iskolának a célja, mert a tanítónak nem lesz alkalma gyakorlatilag megmutatni, hogyan kell gazdálkodni. Ezeknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan gazdálkodik a tanító. A tenítőnak a földjeit, vagy közösen munkálják meg és azt tudjuk, hogy közös lónak milyen a háta, vagy pedig pénzért munkáltatja meg a földjét, a munkáshoz pedig, vagy későn, vagy korán jut, de sohasem akkor, mikor kellene. Vagy pedig maga gazdálkodik a tanító, fogad egy szolgagyereket, a ki csak akkor dolgozik jól, ha a gazda is vele van. Végül pedig kiadja árendába földjeit, 6—8 év alatt kizsarolják és ismét csak visszakerül a tanító kezére. Az ilyen gazdálkodásból ugyan nem tanulja meg a kis gazda, az okszerű gazdálkodást, legföljebb azt, hogyan ne gazdálkodjék. Jogos követelése a tanítónak.
