Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - -ár: A gazdasági és ismétlő iskolák bajairól
85 iriety szerint az illető gazdasági, vagy ismétlő iskolás he csak három évig volna köteles ezen iskolákba járni, hanem mindaddig, mig legalább úgy erkölcsi magaviselet, mint előmenetel tekintetében legalább elégséges osztályzatot nem képes magának kivívni. Ez esetben a növendék szerintem jobban törődnék kötelességével, s ha nem tenné, ennek okvetlen folyománya, mint fegyelmi eszköz volna: az osztály ismétlés, mely esetben a növendék kétszer is meggondolná tán a dolgot s nagyobb lelkiismeretességgel teljesítené feladatát, sem hogy azon szégyennek tegye ki magát, hogy neki egy, vagy tán két évvel is tovább kelljen járnia iskolába. Súlyosabb, különösen pedig erkölcsileg kifogásolható magaviselet tekintetében pedig az osztályozáson felül még mint legvégső fegyelmi eszközt a kicsapást vélném alkalmazandónak. Nehogy pedig az a falusi suhanó ennek tán még is örüljön, törvényileg, vagy rendeletileg kellene kimondani, hogy a gazdasági és ismétlő iskolákban javító vizsgákra is képtelen, avagy ezen iskolákból erkölcsi rósz magaviseleté miatt kicsapott növendék felnőtt korában sem politikai sem egyház- községi tisztségre be nem választható; sőt még sem politikai, sem egyházközségi szolgának sem alkalmazható. A cseléd vagy munkakönyvében pedig a személyleirás után iskolai bizonyítványa is felvétessék az illetőnek. Ez utóbbit különben a meg nem bukott, vagy ki nem csapottaknál is alkalmazni lehetne, hogy valamely munka elnyerésénél az elsőség mindig azé lehessen, ki megfelelőbb bizonyítványt képes femutatni. Igaz ugyan, hogy némely, különösen vásott falusi suhanc nem igen gondol jövőjére, csak akkor fohászkodik, mikor már benn van a bajban, mégis azt hiszem, hogy ezen rendszernek, mint fegyelmi eszköznek ezen iskolákba való behozatala semmikép sem tévesztené el általánosan hatását. Egyébb kihágások és szabálytalanságoknál pedig ajánlanám e fokon a pénzbüntetés behozatalát, a vétség arányában egy fillértől egy koronáig, melyet az iskolaszéknek állna kötelességében beszedni, esetleg behajtani. A tanító kötelessége e tekintetben csak annyi volna, hogy a büntetendő gyermek nevét az iskolaszéki gondnoknak a tanító által vezetet ilynemű naplójába bevezetné, ott az egész osztály előtt nyilvánosan. Azt hiszem, az a falusi szülő, ha gyermeke rósz magaviseletéért csak egy fillérnyi büntetést kell is fizetni, e miatt való fel- háborosodásában majd előveszi ő maga otthon a gyermeket s úgy elnadrágolja, hogy alkalmasint el fog menni neki a kedve a további rendetlenségektől. Az algymnásiumi, vagy középiskolai tanítót is ezen eszközök alkalmazása által lehetséges csak féken tartani s a mint tudjuk a gymnasiumi tanulót nagyobb szorgalomra s jó magaviseletre főképen elnyerendő bizonyítványa sarkalja, mely kedvező eset ez által a gazdasági és ismétlő iskoláknál is előállna, ezen intézmények végtelen előnyére.
