Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 1. szám - Bándy János: Legyünk tagjai az "Eötvös-alap"-nak!
ft ványt képes felmutatni végzett tanulmányairól. Hát még, midőn tapasztaltam azon sok fulás—lótást protektorok után, melynek eredményeként gyakran kellett hallani és tapasztalni az érdemeseknek mellőzését és az érdemetleneknek előtérbe helyezését. Úram Isten! — gondoltam gyakran — már most hogyan jut segélyhez azon tanító gyermek, kinek apja akár véralkotásnál, akar férfias jelleménél fogva nem született arra, hogy ajtóról—ajtóra kopogtasson és térdet fejet hajtson igazának keresése végett?! Az ilyenek legnagyobb része azután segély nélkül maradt, mig ellenben a pártfogókat keresni tudók zöldágra vergődvén nyugodtan és büszkén dicsekedtek fáradozásuk eredményével. De láttam a segélyezett özvegyek között is oly neveket, kik a kényelem párnáján könyelmüen pazaroltak és midőn a szükség megjelent küszöbjükön, akkor az „Eötvös-alap* segélyének elnyerhetése végett siettek befolyásos protektorokat keresni és szerezni, kik azután állapotaikat a legszánandóbb módon tudván festeni, kieszközölték az özvegyi segélyt!!? Az ilyen eljárás nekem mindig felforralta véremet és a legnagyobb indignációval tölté el lelkületemet a nemes intézménnyel szemben. Igaz, hogy eddig minden tanító tanuló gyermeke segélyt nem nyerhetett, miután kevés összeg került az évenkénti kiosztásra — és talán azért köti is ama § a segélyezést a jeles bizonyítványhoz. De én reményiem, hogy a tagok a közel jövőben oly tekintélyes számra fognak gyarapodni, hogy ennek következtében ama §-t oly formán lehet módosítani, hogy segélyben részesül minden tanítónak tanuló gyermeke, kivéve aki elégtelen bizonyítványt és hiányos magaviseletét tud felmutatni Az ilyenek meg — hiszem — amúgy sem fognak segélyért oda menni, hanem más pálya után nézendnek. Mert hát minden tanító fia nem lehet folyton általános jeles avagy jó. Lehet azonban a legjobb magaviseletü ifjú is csak általános elégséges, — azon okból, mert az Isten nem áldotta meg oly nagy tálentommal, mintj a ([másikat. És — szerintem — az ilyen ifjú vas szorgalma és jó magaviseleté által — habár bizonyítványa általános elégséges is — kiérdemelte azt, hogy segélyben részesítsék, Hány jelesen végzett ifjút látunk elbukni az élet forgatágában, kinek minden erőfeszítés mellett sem sikerül zöld ágra vergődni, mig ellenben azok a középszerűen végzettek, de e mellett szorgalmas és jó magaviseletü egyének mily hamar és könnyen jutnak a* biztos megélhetés kenyeréhez!! Ezért nem tartottam én igazságosnak a segélyezéseket. És ha ezután is megmarad az alapszabály ama § ának intentiója — az esetben nyíltan kijelentem, — ámbár tagja is maradok és biz- tosabb, mint nem, hogy soha nem fogok aspirálni a segélyre, de minden fillér befizetett pénzemet sajnálni fogom az alap pénztárától. Legyen azonban igazság, egyenlőség, testvériség és mindenek felett szűnjék meg a protekciós szellem, akkor valóban én leszek az első, ki
