Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 2. szám - Iván bácsi üzenetei
60 Minthogy azonban hosszabb idők tapasztalatai szükségesek ahoz. hogy a gyermek lelkületét teljesen áthassa az a tudat, miszerint szülője szavai nem üres Ígéretek és fenyegetések ; addig mig ez a cél elérve lesz, lehetőleg gondosan kerülni kell olyan eseteket, amikor a gyermek akarata a szülő akaratával ellenkezésbe jöhetne. Nem parancsszóval kell a gyermeket indítani, hanem úgy szólván kézen fogva vezetni szigorúan vigyázva, hogy a mit a szülő elrendelt, az azonnal meg is történjék. Erezze a gyermek, hogy folytonos felügyelet alatt van, mely cselekedeteit korlátozza; de ez a felsőség ne rideg hatalomként tűnjék fel előtte, hanem, mint szeretettel őrködő gondviselés. A kétféle bánásmód közti különbséget megvilágítja a következő két kép : A gyermek játékkal, vagy érdekes olvasmánnyal van mélyen elfoglalva. Anyja házi dolgaival szorgalmaskodván fel se pillantva munkájától, vissza se nézve gyermekére, vagy épen a konyhából, kamarából bekiáltva, sőt hazulról elindultában szólva vissza, parancsolja : Laci! tanuld a leckédet ! — Egy másik anya hasonló esetben először is abba hagyja munkáját, miből a gyermek látja, miszerint anyjának egész gondja ő reá van most fordítva, aztán oda szólítja fiát magához, megkérdi tőle mivel foglalkozott és szenvedélytelen, de komoly hangon mondja: Laci! tanuld a leckédet! s addig nem folytatja munkáját, mig parancsa teljesítve nincs. A jól nevelt, fegyelemhez szoktatott gyermeket az a szülő — de csak az olyan — a ki aztán sohse feledi el számon kérni a fiútól hogy a parancsot végre hajtotta-e, egyszerű, akár a konyhából kiadott parancsszóval is sikeresen kormányozza. De a fegyelmezés karjai közül kisiklott gyermek nevelésénél meg kell hozni az áldozatot, hogy a szülő, mikor vele foglalkozik, minden más gondot félre tegyen, a gyermekre fordítsa figyelmét osztatlanul s ennek érdekében a hasznosról is meg a szórakozásról is kész szívvel tudjon lemondani; mert — „egy a szükséges dolog*. Az eredmény felett pedig nem kell aggódni. A nagy természet, melynek minden jelensége, minden mozdulata gondviselésszerü szerete- tet sugároz, sok ferdeséget helyreigazít, mely előttünk, halandók előtt javíthatlannak tűnt fel. De annyira nem terjed a természet jósága, hogy ingyen adományozza, jótéteményeit s az általunk elkövetett hibákat minden áldozat nélkül állítsa helyre. Azért szükséges, hogy az ember maga is lelkiismeretesen megtegye kötelességét, mely az áldozatot is magában foglalja. Bizton remélheti asszonyom, hogy eljő az idő, midőn kegyed is kiszabva fiának a teljesítendő kötelességet, nyugodt lélekkel távozhatik hazulról. A fiú a hazatérő anyát befejezett munkáival fogadja.
