Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 2. szám - Tárcza

10. Az egész nép véle együtt szomorkodnak,

Puszta Templom mellett temetést tartanak, ide azért jöttek; vigasztaltassanak, idvezült jó Úrtól butsuztattassanak.

11. Más álljon hát ide, ne a szegény Tompos, illy Frequentiában Orator kell fontos, ennyi sebes szívnek Practicus kell orvos, kinek minden szava épületre hasznos.

12. Úgy de gyászos özvegy ezt te reád bizta, itt való tiszted is mert magával hozta, utolsó tanátsát, a kivel tartotta,

ember azzal magát Párentáltathatja.*)

13. Halál árnyékában járó Dávid Lelke,

segélj meg hát engem, hogy nyelvem kereke

járjon egyenesen, légy jó vezetéke,

mit vár, tselekedjem, Arompruszter Örse.

(Búcsúzik nejétől, Armpruszter Erzsébettől.)

14. Tekénts, ne irtózzál, az halál völgyében Urad Góliáttal, látod, hogy száll szemben, bizonnyal nagy a harcz holott setétségben szoros igen piartz kö^ziklás hegyekben.

15. Ugyan van vereség, hallom a kiáltást, verétéket látok, nézem a forgatást,

igen verik, látom, nem kiméllik egymást, valljon félthetjűk-e a Doktorits Istvánt ?

16. Én bizony nem félek ! a maga szájából velem jól hallottad, mikor e világból készülten halgata Dávid zsoltárjából lelki bátorságot fundamentomából.

17. Mit fél oroszlánytól, kivel a Pásztora, hogy esnék el, kinek van illy támadékja, a Jézus Krisztusnak veszszeje és botja, legjobban vigasztal Evangelioma.

18. Ne gondolj marháddal, utazó barátom,

Kánánból Gósenbe hivattatol látom,

Jósef olt Uraság atyádfia, tudom,

hogy ne kételkedjél, ne a Testamentom.

19. Istenem, hálá hogy meg engeszteltettél, szabadulásomra érettem küldöttéi,

jövel halál, menjünk, már meg fehéredtél, nem vagy most fekete, mint mikor születtél.

*) A 35 éves Tompos szerénykedve ineutegetődzik, hogy ily kiváló halottat ő búcsúz tat, midőn közel van Perlaki orátor és Döbriintei, a poéta.