Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 2. szám - Tárcza

44

reménnyel tekinthetnének a jövőbe, ha nemzeti nevelés érdekében mozgalom indulna. Ma a tanítónak az élete csak küzdelem. A nagylelkűségnek úgy látszik, nincsen határa, hogy még ilyen körülmények közt is tud lelkesedni. És a 40 évi lelkes küzködések után, van aki megkapja az ezüst metáliát, amit az utcaseprők kapnak. Amíg a tanító helyzetén változtatva nem lesz, addig a nemzeti nevelés csak a papíron marad. Mert a tanítónak kell, hogy az egész lelkét vigye az oktatásba, ne foglalják le annak nagyobb részét kicsinyes anyagi küzdelmek. De kell, hogy a nevelési rendszerünk is megváltozzék. A mai oktatásunk se nemzeti, se idegen, hanem nemzetközi. Amiket előadó kifejtett, eléggé jellegzetesek, felszólaló hozzászólásában csak egyéni érzületének akart kifejezést adni.

Nagy hibának tartja, hogy az oktatásunk minden izében concen- tricus. Szerencsétlen irány az az egyöntetűségre való törekvés. Sokkal jobb volna, ha decentralizálnók az oktatás ügyét és olyan emberek kezébe adnók, akik nem csak rendelkezni és alkalmazkodni, hanem megnyugvást és a haladást biztosítani is tudják. Legelső sorban pedig, ha nevelésünket nemzetivé akarjuk tenni, először is a külföldi paeda- gógia békóitól kell megszabadulnunk. Amig lesznek, akik folyton a külföldre irányítják a figyelmünket és ezáltal elvonják a lényegesebb tevékenységtől és idegen elemet kevernek közé, addig egységes nemzeti nevelésről nem szólhatunk“.

Deák Fereno.

Semmi kétség nem fért az ő jelleméhez; Tiszta volt az, mint a napnak fénysugára. A szívem iránta háladással érez,

Hogy béke áldásit hozá e hazára.

Higgadt mérséklettel fontolá a jogot, Mennyi lehet abból nemzet s király része. Keble dicsőségért sohasem dobogott, Hivatalt sovárgva sehová sem néze.

Gondatlan ifjúból jó atyát teremtett, Minden honfit szives türelemre kére.

Züllő szomszéd népet enyészettől mentett, S koronát tétetett a nemzet fejére.