Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 2. szám - Almán Brúnó: Vallásoktatás - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástan«-a alapján
36 Ebből csak azt az igazságot látjuk megvalósúlva, hogy már akkor is voltak olyanok, kik a nevelésről kicsínylőieg Ítéltek. Azért munkája folyamán esdve kéri azt is, hogy valamely magas tudományu férfiú meg ne vesse a tanitást azért, mert csekélyebb tanultsággal b'ró embertől származik. »A mit te nem tudsz, talán tudja valamely egy- ügyü; egy-egy kertészsegéd is mondott már okos dolgokat“, mondja Chrysippus. De Comenius áthatva a cél magasztos és szent voltától s teljesen meglevén győződve oktatástanának úgy fontosságáról, valamint sürgős szükségességéről is : kérve kéri olvasóit, hogy pálcát addig munkája felett ne törjenek, míg azt el nem olvasták, felette érett elmével és higgadt jóindulattal nem gondolkoztak. Mert csak így alkothat magának az olvasó s az ügy iránt érdeklődő valóságos képet, melyet nem fog csak a maga, hanem az emberiség javára is festeni és közzé tenni. Az oktatásnak megvalósulását minden józan gondolkodó embernek óhajtania kell s azon lenni, hogy azt egyesült erővel sürgesse, mint olyan dolgot, mely nem késleltethető már csak azért sem, mert az emberi nem közjavát célozza. Cicero is azt mondja: , Miben lehetnénk az állam- nak nagyobb szolgálatára, mint ha oktatjuk, neveljük az ifjúságot, főkép a mostani idők és erkölcsök közepett, midőn az ifjúság annyira hanyatlott, hogy közös akarattal kell fékén tartani és korlátozni“. És hogy a nevelés mily nehéz munka, ne mondjuk ki mi, kik azt végezzük; hanem ügyünk méltánylása érdekében idézzük Melanchton- nak erre vonatkozó ama szavait; „Az ifjúságot helyesen nevelni kissé nagyobb dolog, mint Tróját megvívni*. Igen, a művészetek művészetének mondható az embernek, mint a legtöbb oldalú és legtitokzatosabb lénynek a nevelése. Óh bár szívlelnék meg ezen igazságot azok, kik a tanítás titáni munká'át oly könnyen és még fenhangon is mondják sisyphusinak és magát a tanítót akárhányan és sokszor csak ajtómegett, vagy a sarokban keresik. Mennyire el vannak az ilyenek maradva N. Sándortól, és mennyire ártanak az ilyenek az élet legszentebb fel- adatának, a nevelés ügyének ! Eme legnagyobb művészet előadása felettébb nehéz dolog, s kiváló elmét igényel; nem is egy embernek, hanem többeknek dolga, mivel egymagában alig találkozik oly éleslátásu egyén, kinek figyelmét sok dolog ki ne kerülné. Azért is méltán kéri olvasóit, sőt nagyon esd az emberi nem üdvéért mindazok előtt, kiknek alkalmuk lesz a dolgokat látniok, hogy ne mondjanak le a reményről, ha nem sikerül mindjárt az első kisérlet s a megkezdett dolgot az ő igyekezete talán nem hajtja végre teljes tökéletességgel. Végül arra kéri az olvasókat, hogy oly figyelemmel és ügyszeretettel fogjanak a dologhoz, mint a legfontosabb ügyekhez illik. Midőn lsen az első embert teremtette, a gyönyörűséges paradi- csomba helyezte öt, nemcsak azért, hogy az ember azt őrizze és mű*
