Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 1. szám - Iván bácsi üzenetei

28

Ha én lelkész volnék, semmi körülmények között sem vállalkoznám arra, hogy egyedül mondjak véleményt egy tanítónak egy évi működéséről, — a mint hogy nálunk a lelkész urak nem is teszik ezt,

— mert szerintem, ha egy tanítót meg akarunk dicsérni, az is nagyon könnyű dolog, — ámbár én a dicséretet feleslegesnek tartom, elég az elismerés, — vagy ha le akarunk rántani egy tanítót, talán le egész a sárga földig, az is nagyon könnyű, mert nincs olyan iskola, ahol egy kis rossz akarattal kifogásolni valót ne lehetne találni; hanem, lelkiismeretes, az iskola beléletének mindenben megfelelő olyan birá- latot mondani pár órai vizsgálat után, amelynek végén nyugodt lélekkel mondhatja el az illető bíráló, hogy; Isten engem úgy segéljen,

— az igen-igen nehéz dolog.

Nem szeretnék félreértetni. Nem azt akarom mondani, hogy a lelkész urak maguk nem tudnának tárgyilagos bírálatot adni, hanem azt, hogy helyzetöket nagyban megkönnyíti a szakértő. Megkönnyíti nem csak annyiban, mert a birálat készítésénél is mint mindennél a világon érvényesül az igazság, hogy: „Több szem többet lát“, de megkönnyíti főleg azért, mert a tanítói kar is, már a dolog természetéből kifolyólag, jobban megnyugszik egy rá nézve szigorúbb bírálatban is, ha azt egy bizottság készíti, mintha az egészében egy lelkész munkája.

— Szeretem hinni, hogy a lelkész urak is feltételeznek mi rólunk tanítókról annyit, hogy mi is tudnánk véleményt alkotni, vagy bírálatot mondani egy-egy szent' beszéd tartalmát és előadását illetőleg, de még sem tudnánk olyan beható és szakszerű bírálatot készíteni, mintha azt egy lelkésszel, aki kizárólag a papi pályára készült és ennek szenteli egész életét, közösen állapítanánk meg.

Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy ismerhetném az egyházmegyékben az ezen ügyben való eljárást, így csak magunkról szólhatok, a hol teljes mértékben érvényesül azon felfogás, amelyet fentebb előadni szerencsém volt, s amit fenálló törvényeink alapján egyedül lehet helyesnek és célra vezetőnék elismerni.

Súrd. ’

Sass István

Iván bácsi üzenetei.

Cs, J. Batiz. A trónörökös örökösködési jogánál fogva átveszi azonnal az ország kormányát, de mindaddig, mig az elhunyt király halála után legkésőbb 6 hó múlva meg nem koronáztatja magát, sem kiváltságokat nem osztogathat, sem törvényhozást nem gyakorolhat.

P. K. Nagylánya. Erre is azt lehet mondani, a mit az egyszeri Péter szavaira, ki azt fogadta, hogy addig nem megy vízbe, míg úszni nem tud. János azt állítja, hogy nem lehet Ausztriától gazdaságilag külön