Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 1. szám - Nyilttér

26

Talán felesleges is kijelentenem, hogy a „Nyílt kérdésiben foglalt állítást nemcsak hogy nem osztom, de hogy minden félreértésnek eleje vétessék, már itt szükségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy a körlelkészt és az iskola-vizsgáló tanítót — eltekintve azon tiszteletbeli elsőbbségtől, amely a lelkészt már hivatalos állásából kifolyólag megilleti — a vizsgálatnál való eljárás és a jelentés szerkesztésénél teljesen egyenjogú tényezőknek tartom.

Hgyenjoguaknak tartom, mert így említi őket egyházi alkotmányunk 85. §. azok között, mint a kik hivatalból tagjai az egyház- megyei közgyűlésnek. — Egyházalkotmányunk 188. §. ezt mondja: ,Az ágost. hív. evang. egyház fokozatos önkormányzati testületéi a nevelés és tanügyre vonatkozó hatósági jogukat közgyűléseikben és az általuk szervezendő iskolai bizottságok közvetítésével gyakorolják“. — A 189. §. b) pontja pedig így intézkedik : „A kisdedovó intézetek és a népiskolák rendszeres megvizsgálása iránt az illetékes egyházmegyei közgyűlés stb. stb. és pedig mindenik, iskolai bizottság közvetítésével*.

Egyházi alkotmányunk ezen rendelkezéseit csak azért sorolom fel, hogy egész világosan kitűnjék és ki legyen domborítva azon körülmény, bogy a körlelkész és az iskolavizsgáló tanító, az egyházmegyei közgyűlés által kiküldött iskolavizsgáló bizottság, amely bizottságnak már a mandátumával jár azon kötelezettség, hogy a felügyelete alá rendelt iskolákról, az azokban tapasztalt rend- és előmenetelről, jelentésű: tegyen kiküldője, illetve megbizójának, az egyházmegyei közgyűlésnek.

Kérdezze most már meg K. K. úr azt az igen tisztelt különvéle- ményü felügyelő urat, hogy látott-e már olyan bizottságot, a mely egy törvény alapján, egy testület kebeléből, egy célra, egy kötelezettséggel lett kiküldve. de azért tagjai nem egyenlő jogúak. — Mert ilyent én még nem láttam és nem is tudok feltételezni. — Nem tudom feltételezni az én egyszerű eszemmel azt, hogy legyen egyházmegye, a melyik azt mondaná ; az iskolavizsgáló-bizottság tagjául választunk egy lelkészt, de miután egy ember nem bizottág, hogy a törvény követelményének eleget tegyünk, tehát választunk mellé egy tanítót, a kinek azonban a bizottságra ruházott ügyek intézéséhez szava nincs ; feladata abból áll, hogy mint hallgató szakértő együtt jár a körlelkésszel. — Végül nem tudom még feltételezni, hogy akadjon önérzetes tanító, aki ilyen megbízást — jöjjön az bármily megtisztelő alakban, és bármilyen nagy tekintélyű testület részéről — elfogadjon.

Micsoda fejtetőre állított okoskodás kell ahhoz, hogy valaki azt mondja, hogy ; a tanító mint iskolavizsgáló csupán a szakértő szerepét tölti be a lelkésze mellett, tehát — nincs szava! — No hát én életemben már sok mindent megértem, hallottam sok szépet és nem szépet, okosat és nem okosat, igazat és valótlant, bölcset és annak ellenkezőjét, de még ilyen nyakatekert következtetést nem hallottam soha,