Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Bándy Endre: A bibliáról
249 szövetséget kötött Jákóbbal, akinek megígérte: „Ezt a földet, amelyen nyugszol neked adom és a te fiaidnak“, és viszont Jákób megfogadta: „Ha az Isten velem leend és ha megőriz engemet ez utón, amelyen én most megyek ... és ha megtérendek békességgel az én atyámnak házához és ha az Úr és Istenem leend, tehát e kő, melyet oszlop gyanánt felemeltem, Isten háza leszen és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.“ És még több helyét is lehetne idézni a szentirás ezen első részének, melyeknek mindegyikében megújítja, megerősíti Isten az ő szövetségét. Összefoglalva ezen részleteket azt mondhatnánk, hogy a biblia első része azon szövetséget foglalja magában, melyet Isten a zsidó néppel kötött a patriarchák és a próféták által. De az új testamentumban is megtaláljuk a szövetségkötés alkotó részeit, sőt kifejezetten olvashatjuk a zsidókhoz irt levélben (8, 6) : „a mi Főpapunk annyival drágább szolgálatot nyert, a mennyivel drágább szövetségnek közbenjárója, mely drágább Ígéretekkel ékesíttetett meg.“ Az uj-testamentum tartalmát e szerint úgy határozhatnánk meg, hogy az azon szövetség, melyet Isten az egész emberiséggel kötött a Jézus Krisztus által. A két szövetség között levő külömbség első tekintetre szembetűnő. Mindenekelőtt felébreszti figyelmünket az a körülmény, hogy mig az ó-szövetségnek áldásait csak egy nemzet, a zsidó élvezi, addig az új szövetségnek áldásai kiáradnak az egész földkerekén lakó összes emberiségre. És ez nemcsak mondva van úgy, hanem tényleg bebizonyítható, hogy ezen új szövetségnek a Telkekre gyakorolt jótékony hatását, ha nem is közvetlenül, de közvetve minden bizonnyal megérezték még azok is, akiknek szíve külömben ez áldásthozó szövetségtől távol maradt. Felesleges utalnuk egyébre, mint a rabszolgarendszer megszüntetésére. De még egyéb tekintetekben is nagyon különbözik a két szövetség egymástól. Nézzük első sorban a két szövetségnek Isstenről alkotott fogalmát, — Az ó szövetségnek Jehovája: Úr, szigorú Isten, ki megbünteti az atyák vétkeit a fiakon a harmad- és negyedizig; az új-szövetségnek Istene: szerető atya, ki nem akarja a bűnösnek halálát, hanem azt akarja, hogy az megtérjen és éljen. Az ó-szövetség Jehovája egy kiválasztott népnek kizárárólagos istene, aki az ő népének a többi nemzeteket, mint megvetendő ellenséget, elnyomni, letiporni, megsemmisíteni segíti. Az ó-szövetség Jehovája helyhez van kötve; a szövetség ládájában lakik; az új-szövetségé az egész világmindenséget betöltő szellemi lény, aki a „kézzel csinált templomokban nem lakik . . .,* aki „nincsen messze senkitől sem, mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk.* Vagy mily fokozatot látunk a két szövetség között az Isten imá- dása tekintetében! Ezt a külömbséget igen röviden és világosan tüntethetjük fel Jézusnak a samáriai asszonnyal folyatott beszélgetéséből. A samáriai asszony ugyanis, mikor Jézussal Sikár városa mellett a
