Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - Bándy Endre: A bibliáról
246 De miként attól a felolvasótól, aki a „föld“ cimet adná elmélkedésének, senki sem várna kimerítő ismertetést, mert mindenki előre tisztában lehetne azzal, hogy a mű nem lehet más, mint egy „Röptében a nagv világ körül“: úgy meg vagyok győződve, hogy az én tisztelt hallgatóim sem várják azt tőlem, hogy a bibliáról szólva a bibliával foglalkozó tudomány kutatásainak eredményét tárjam fel, hanem hogy elvezessem a tisztelt hallgatóimat mintegy röptében a biblia nagyszabású világa körül s azokat a részeket, azokat a jeleneteket mutassam be, amelyek legjobban magukra vonják figyelmünket. Természetes dolog, hogy néhány szóval meg kell emlékeznünk a bibliáról általánosságban is. Meg kell felelnünk mindenek előtt arra a kérdésre, hogy mi tulaj- konképen a biblia? Erre a kérdésre legrövidebben és legáltalánosabban úgy felelhetünk, hogy a biblia azon szent könyvek gyűjteménye, melyekben Isten kijelenté magát az embereknek, vagyis amelyek által Isten önmagát és az ő akaratát megismerteté az emberekkel. Az embernek életcélja, rendeltetése szinte ki van fejzeve Istennek kinyilatkoztatott akaratában; és így a biblia az egyedüli és teljes tájékoztató a vallás helyes gyakorlására nézve, abban megtaláljuk az összes felvilágosításokat arra nézve, hogy mit kell hinnünk és mit kell cselekednünk, ha meg akarjuk közelíteni e földi életben is már azt a célt, amelyet a Teremtő elibénk kitűzött s ha el akarjuk nyerni az égi jutalma^ melyért a vallásos lélek epedő fohászát ég felé bocsátja t. i. lelkének üdvösségét. Midőn szent könyvünkre rátekintünk s látjuk, hogy az épen olyan papíron épen olyan betűkkel, sőt mondhatom épen olyan szavakkal van kinyomatva, mint akármely Írónak talán épen a legistentagadóbb, jegerkölcstelenebb szellemtől áthatott munkája; önkéntelenül felmerül lelkűnkben a kérdés: hogyan rejthette magába épen a biblia azokat a drága kincseket, az Istennek üdvözítő kijelentéseit ? És ezen kérdésre mágának a szentírásnak szavaival felelünk: Mert nem ember akaratából származott régen a prófétáknak prófétálások, hanem a szent Lélektől indíttatván szóltak az Istennek szent emberei (II. Péter 1. 21.) Tehát azért szent az isteni tartalom e gyarló emberikézalkotta műben, mert azok Íróinak szellemét Istennek szent Lelke ihleté. Ezért illetik meg szent könyvünket azok az elnevezések, melyek annak magas méltóságát juttatják, minő maga a „biblia“ szó, mely magyarul azt jelenti: „könyvek könyve“ vagyis az összes könyvek között a legbecsesebb könyv: vagy aminő a „szentirás“ szó, mely kifejezi, hogy ezen műnek tartalma isteni; avagy az „Isten igéje“ név, mely egyenesen arra utal, hogy az eledel, melyet szent könyvünk nyújt, magának az Istennek szájából származik. A bibliának egyes könyveit, a próféták, 'az apostolok és evangélisták külömböző időben Írták s természetesen azt a nyelvet használták, melyen legkönyebben megtudták magukat értetni, tehát amelyet
