Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 9. szám - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástana« alapján
248 bölcseséget ad, mint a vallás-erkölcsös élet?! Ha az egyes emberek, nemzetek és népek történetét vizsgáljuk, meggyőződhetünk arról, hogy mindenkor és mindenütt a vallásosság volt az az erő, mely a népeket együvé tartotta és erősekké tette. Ott vannak a patriarchák, ott vannak a kiválasztott népek : boldoggá csak a vallás és az ebből kifolyó erkölcsös élet tette őket. Ki Istenét tisztelve, megmaradt a vallásosság mezején, azt Isten meg is segítette. Mig ellenben a tőle elpártoltakat elég baj és nyomorúság érte. Bizonyítja azt a zsidók története és a hajdani rómaiak esete. Ezek példáján okulni lehetne. S mégis sajnosán kell még ma is tapasztalni, hogy a vallás-erkölcSös nevelés az iskolákban majdnem csorbát szenved. Nem jól van ez így ! A vallásos nevelésnek adjuk az elsőbbséget, Vezessük oda a gyermekeket ama mindenható Atyához, kitől alászáll minden jó és minden tökéletes adomány ; vezessük oda Jézushoz, a mi drága Udvözi- tőnkhöz, ki érettünk szenvedte a kínos halált s nékünk szerezte meg drága és szent vérén az üdvösséget. Én, e sorok Írója, legalább any- nyira át vagyok hatva szent vallásomtól, hogy a legdrágább kincsemet képezi és hogy, ha a vallást nem taníthatnám, inkább megválnék tanítói szent hivatalomtól. Örül a lelkem s ömleng szám, ha a vallást magyarázhatom. Nekem ez fő gyönyörűségem, de egyúttal legnagyobb vigaszom is. A vallásosság az embereknek ama érdeme, ami által a többi teremtményeknél feljebbvalókká s Istenhez hasonlóbbakká lesznek. Nagyon idején van tehát gondoskodni arról, hogy a jó erkölcsök és a vallásosság tanításának helyes és alapos módszere az iskolákban ismét felújítassék, hogy iskoláink csak legyenek, a minek lenniök kell az emberek valódi művelődésének színhelyei. Comenius szerint az erkölcsképzés módszerének főbb szabályai: hogy az ifjúságba minden erényt kivétel nélkül be kell plántálni. Főként ápolandók: az okosság, a mértékletesség, a bátorság, az igazságosság. Az okosságot a jó tanításból merítjük a dolgok valódi különbségének és becsének megismerése által. Mert a dolgokról való helyes ítéletünk az igazi alapja minden erénynek. Szépen mondja Vives : az igaz bölcseség abban áll, hogy a dolgokról helyesen Ítéljünk, hogy mindegyiket olyannak tartsuk, mint amilyen ; hogy a gyarló dolgokat ne tartsuk becseseknek s a becseseket gyarlóknak ; hogy ne ócsároljuk, amit dicsérni kell, s ne dicsérjük, ami ócsárlandó. Mert innen ered az embernek minden tévedése és vétke. Nincs az emberi életben végzetesebb, mint az ítéletek ferdesége, mely a dolgoknak nem adja meg kellő értékét. Szokja meg hát a gyermek helyes véleménnyel bírni a dolgokról, mely aztán a korral együtt növekedik ; hogy kívánja azt, a mi derék; kerülje azt, a mi aljas; hogy a helyes Ítélet ezen megszokása második természetévé legyen. A mértékletességet a nevelés egész ideje alatt kell a gyermeknek gyakorolnia úgy az ételben, italban, valamint az olvasásban, ébren
