Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 7-8. szám - Egyesületi élet
225 tárgyilagos higgadtsággal. — Azután Buthy Márton veterán, de ifjú tehetségű kartársunk alapos tudományra valló munkát olvasott: „Szerepünk a társadalomban“ cimen. Általános éljen lett érte jutalma. — Meg is érdemiette! Az új népiskolai törvény tervezetet ismertette Bándy János és határozati javaslatot nyújtott be, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. E pontnál szeretnék megállani és felolvasott munkámban kifejtett észrevételeimet e helyen is elmondani, de nem teszem azért, hogy a fájó sebeket újra felszaggassam, melyek rajtunk üttettek a fizetés rendezés tekintetében különösen. — Majd talán erről külön más alkalommal. — Varga János régi kipróbált harcos társunk következett most, ki a iV-ik egyetemes tanítógyülés tárgysorozatáról és a képviseletre vonatkozó javaslatról elmélkedett felolvasásában, lelkesítvén és buzdítván mindannyiunkat, hogy a mennyire csak lehetséges minden tanító vésse már eleve szívébe julius 4—6 napjára azon gondolatot : „El Budapestre“!! Kerületi gyűlésre küldendő 2 tanító képviselőül azon kollegákat választottuk meg, kiket a felső vasi egyházmegyei tanítóegylet szintén megválasztott s nekünk is proponált. Neveikre már nem emlékszem, miután az itt működő tanítók legismeretlenebbek körünkben. Majd a pénztári és könyvtári számadások megvizsgálása kerülvén napirendre, — általános megnyugvást és jóváhagyást vontak maguk után. — Itt megemlítem, hogy az u. n. „Földváry alapiunkból, miután az már a múlt évben meghaladta a két ezer koronát, a múlt évben megkezdettük a segélyezést évenkénti 50—50 koronájával a kamatokból, mely összeg a múlt évben Hollós István szabadhegyi társunknak szavaztatott meg; most pedig Smikli János ménfői kollégánk mél- tattatott arra érdémesnek családi — nem várt — szomorú események által okozott anyagi megterheltetéseknak miatta. Élvezze a legjobb egészségben és távozzék tőle az ilyen megprópáltatás az időknek végéig! Egy Írásban beadott indítvány foglalta le most a közgyűlés teljes figyelmét, melyet nagy lelkesedéssel el is fogadtunk. Az indítvány lelke ez: »igo8. évben leend go éve annak, hogy a soproni tanitó-képzö intézet fenáll. Ezen alkalomra már előre készüljön az ev. tanítóság, hogy azt méltóan megünnepelhesse. Méltóvá teszi az go éves jubileumot az által, ha közadakozás utján ezen idő alatt működött Igazgatóknak arcképét megfesteti s az ünnepség keretében az intézet dísztermében leleplezendő E kegyeletes indítvány a mi egyletünk köréből rövid időn ki fog terjedni a hazai ev. tanítóság minden egyesületeihez ugyanazért már e helyen is alkalmasnak vélem a dolgot szellőztetni, hogy azon társak különösen, kik azóta az intézet falai közül kikerültek (700—800-an) elmélkedhessenek az indítvány felett és a bekövetkezendő évig a kívi- hetés tekintetében tevékenyen munkálkodhassanak.
