Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 7-8. szám - Tárca
222 hetne a vétkeseket nadrágolni! De nem vétek, sőt, — erénnyé lett, ami egykor bünszátnba ment. Tehát, — Székely Pál mester uram nem volt sajtkukac, se tanbetyár. Hát mi volt? (Folytatása következik.) ^Dicséret.*) Dallam: Jövel Szentlélek Úristen. A hatalom Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki teremtett mindeneket, A szép földet, a szép eget ; Füvet, fát és virágokat, Napot, holdat s csillagokat. A szellőnek suttogása Téged áld s a tenger zúgása — Dicsőség Néked Teremtőnk! Az áldások Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Tőle, kinél nincsen árnyék, Száll le minden jó ajándék. Javait a jóság Atyja Nagy bőséggel osztogatja ; Ő táplálja mi testünket, S kies mezőkön mi lelkünket — ' Áldott légy áldás kútfője! A kegyelem Istenének Zendüljön ajkunkon ének! Ki a Jézust elküldötte, E világot úgy szerette. Szeretetnek mély tengere, Boldog ki elmerül bele 1 Atyánk mily magas szerelmed! Elménk nem ér föl, hisszünk Benned, S porba borulva imádunk! A békesség Istenének, Zendüljön ajkunkon ének 1 *) Mutatvány az „Egyházi Énektár“ II. próbafüzetéből. Szerk.
