Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 7-8. szám - Tárca
820 Vas-por. Szél2el37- ZEPáil. Kozma Andor írja: „Néhány esztendővel ez előtt roppantul meg- obstruáltak engem s nemesül pártomra kelt irótársamat, Tóth Bélát, a tanítók. Számtalan gyűlésben neveztek el bennünket mindennek, kivéve becsületes és okos embereknek, amiért az iskolai gyermekpofozások ellen a sajtóban élesen kikeltünk.“ . . Hát bizony szépen összekülömbözött akkoriban ez a két érdemes Írónk a tanítókkal, s eme gabajo- dás közben született meg nem tudom már, hogy melyiktől az akkoriban közkeletűvé vált „tanbetyár“ elnevezés. — Ezt a szót én soha sem tartottam szerencsés alkotásnak. Az én dunántúli érzékem, úgy véli hogy nem fejezi ki azt, amit jelenteni akar. Én előttem betyár az, a ki öltözetében, magaviseletében, beszédében, hencegő; aki verekszik is, az már — zsivány. Pedig a tanbetyár szó olyan tanítót akar jelenteni a ki az iskolában üt, ver, pofoz. Van-e ilyen tanító? igenis van. Szabad-e ezt tenni? a törvény vagy rendelet azt mondja — nem. Ám ez a törvény is csak olyan mint a többi, arra való hogy legyen mibe kapaszknodnia annak, aki panaszkodni akar. Mig panaszló nincs, addig bátran uralkodhatík a bot. Azt hiszem, hogy aki ezt a törvényt csinálta, vagy szigorúan akarja alkalmazni,az soha se tanított falusi iskolában,se olyanban, ahova elkapatott úri gyerekek járnak. Jaj biz az kemény dió, az iskolai fegyelem 1 és aki ennek mindenkor helyes és beváló módját el tudná találni, azt nevezném én bölcs tanítónak: és mindeneket felülmúló művésznek. Nehéz dolog az! Kivételeket tegyen a tanító? egyikkel szigorúbban bánjék el mint a másikkal? Kész az igazságtalanság, a részrehajlás vádja: hát az én gyerekem nem olyan, mint a másé? hát én nem úgy fizetem az iskolapénzt (talán nem is fizeti) mint más? Már az iskolában arra nevelik a gyereket, hogy egyik különb, a másik alávalóbb a másiknál ?“ Egyforma szelídséggel bánjék minden tanítványával? No csak az kell a vásott kölkeknek! hogy elhatalmaskodjék a búza között az aszottSzigoru vas fegyelmet tartson, hogy a szegény gyermeknek egész óra alatt mukkannia se szabadjon? No ez nem volna embernevelés, hanem kutyának való dress, az ilyen iskola nem lélekképző, hanem lélekölö intézet volna. Pedig nem sunyi meghunyászkodó alakokat akarunk nevelni, hanem szabad polgárokat. Bizony nem lehet egyformán bánni a gyerekekkel; mert a teremtő se egyformára teremtette őket. A hány-annyiféle. A diót leverjük, a finom gyümölcsöt vigyázva szedjük le a fáról; a selymet kiméivé gom- bolítjuk, a kendert áztatjuk, törjük, gyaratjuk. Én se tűrném, hogy a tanító megverje a gyermekemet, sőt még azon is felháborodtam, amikor egynémely tanárja kaszárnya stylusban
