Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 1. szám - Tárcza

19

rította a macska farkát, a másik meg a harmadik szorítással egyidejűleg- befogta a száját — már mint a macskáét — és egész értelmes árti- kulált hangon kimondta a macska: „Ár-pá bú.* Sternberg phonográphja sem adja ki tisztábban a szót. Eltekintve attól, hogy a macskának némi mágnásos allűrjei voltak : az r-et kissé rácsolva ejtette.

Mondám bizonyos poetikus romantika hatotta át az ifjúságot. A gerenyási hegyek csak úgy visszhangozták a kántusban tanult szép dalokat. Különösen emlékszem, Bajzától:

„Száll mosolyogva hegytetőkről rózsafényben a tavasz,

Jőnek vigalomra kelve, lányok ifjak énekelve:

Üdvözlégy te szép tavasz!

Udgözlégy hajnalpirulat, halmok illatos szele,

És te csendes völgy patakja, és te zengő fülemile.“

Bizony a „lánykák“ szót is benne hagyta a dal szövegében a jó oktató — másik évben már a tisztelendő tanár ur; sőt horrendum dictu ez utóbbi még a „Füredi emlék“—et is betanította a kántusnak s noldvilágos este az „Öreg temetőhegyen“ a hangvillát megkoppintva elzengette velünk, hogy: »Képeddel alszom el“ — az utcán sétáló

úri s hölgy közönség gyönyörűségére.

Paedagogíai szempontból talán jobb lett volna a „Füredi emlék et“ ily szöveggel énekeltetni:

„Névszókkal alszom el,

Kötszókkal ébredek,

A latin nyelvtanból Jelesre felelek.“

Megtanultuk a „Szózat“-ot és »Hymnus*-t is, de a császári királyi főigazgató úr előtt nem produkáltatták ezeket velünk, hamen a másik hymnuszt, hogy: „Tartsa Isten, óvja Isten császárunk4 s a közhazát*

— Hjah, ilyenek voltak az akkori idők.

De azért az elnyomatás idejében oly lángoló hazaszeretetben neveltek bennünket, s bár a szabadságharc története éppen nem volt benne a tantervűnkben mégis találtak utat módot derék profeszoraink Cornelius Nepos keretében is, hogy a hősök, honárulók jellemrajzait a magyar szabadságharc vezéreire vouatkoztassák. Hiába irta meg Pütz Vilmos történeti kézikönyvében, hogy Ausztriai Alberttól fogva a magyar korona a Habsburgokra szállt, és azóta Magyarország Ausztriának koronatartománya lett Úgy nevelődtünk Gyönkön, hogy aztán a főgymnaziumokba, tanítóképzőkbe szerte széledve serkedő bajusz- szal alig vártuk, hogy mikor jön már Garibaldi.

Előadásomban nagyon is bőven kiterjeszkedtem gyönki diákkoromra, úgy, hogy ha most már a nagyérdemű közönség becses türel-