Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Könyvismertetés
61 hogy lehetőleg minden egyes növendék minden segítség nélkül maga elkezdeni és végig énekelni is tudja. Mert csak így érhető el az, hogy növendékeink kikerülve az iskolából, otthon s künn az életben is az iskolában tanúit énekekkel fogják kifejezni Istenben való bizalmukat, reményüket. E mellett azonban szükséges az énekeskönyvből való t. i. oly énekek gyakorlása is, melyeket nem tanultak, könyv nélkül különben nem tudnak a templomi isteni tiszteletek alkalmával kellően énekelni. Német gyülekezeteinkben azonban úgy is a legtöbb könyvet kétszeresen kell beszerezni, s úgy nehezen veszik meg még a drága magyar énekes könyvet is, de ezt a 8 kros kis füzetet, úgy hiszem nem lesz fölötte nehéz megvetetni és akkor könnyen és nagy haszonnal meg- tanúlhatják a gyermekek a németül már megtanúlt énekverseket ebből magyarul is könyv nélkül és a németben már megtanúlt dallamokra e füzetből magyar szöveget is énekelhetnek, illetve időnként egész magyar istenitiszteleteket rendezhet a tanító úgy, hogy magyar énekkel és magyar imával kezdhetjük és zárhatjuk a tanítást. Ha pedig néhány évig folytatja ezt a tanító, bizonyos idő múlva egy-egy nyilvános istenitisztelet tartása magyar nyelven a templompban sem fog nagy nehézségekbe ütközni. Mindezt pedig kedvvel fogják tenni a gyermekek és az egész eljárás nagyban fogja előmozdítani a magyar nyelv minél teljesebb elsajátítását és hatalmas lépésekkel fog azon egyedül helyes czél felé vezetni, hogy ne kettő, hanem egy, t. i, magyar legyen minden iskolánk tannyelve. Mert azon intézkedés, hogy a német iskolákban két- három tárgyat tanítsunk magyarul, alig több a semminél, csak látszat. Valamint csak átmeneti intézkedésnek szabad és lehet tekintenünk azon intézkedést is, hogy a reál tárgyak magyar, de a vallás német-, illetve anyanyelven tanítassék. Mert az ezen intézkedés mellett felhozott fő- inditó ok t. i. hogy ha már a gyermek a többi — magyarul tanított — tárgyakat nem érti is meg teljesen, legalább a vallást értse, tehát tanulja anyanyelvén, — csak sophisma, mely alapos vizsgálat, főleg pedig a gyakorlat terén meg nem állhat. Mert a ki a gyakorlat terén működik, hamar tapasztalhatja, hogy a vallásnak sokszor elvont, nehezebb tanait azon iskolában fogják könnyebben elsajátítani és jobban megérteni, a melyben a tanítványok nyelvezete és ezzel együtt értelme is minél jobban van fejlesztve. A tanulók n> élvezetének ezen szükséges fejlesztési fokozatát pedig az az iskola fogja nagyobb mértékben elérhetni, a mely minden erejét és idejét egy nyelvnek elsajátítására fordíthatja, — inkább mint az, a mely két nyelv elsajátításával vesződik és azután egyik nyelvben sem éri el a kívánt és szükséges eredményt. Tehát átmenetül fennállhat ideig-óráig ezen említett intézkedés, azonban nekünk tanítóknak a nagyobb siker elérthetése szempontjából arra kell törekednünk, hogy iskoláinkban ne több, hanem csak egy legyen a tannyelv, ez ppdig nem lehet más, mint a magyar, de ez nem zárja
