Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Adorján Ferencz: Istentől nyert javaink gondozásáról. Ifjusági beszéd
53 akart küzdeni, nem akart gondolkodni se, hanem urának távollétében élvezni akarta a talán már régen nélkülözött nyugalmat. Szabad akart lenni, gondtalan, független életet akart élni s ezért, hogy a meglevő vagyonra se kelljen vigyáznia: biztos helyre elásta a reábizott vagyont. íme milyen visszataszító a harmadik szolga képe 1 Nehogy azonban azt higyjétek, hogy ez a kép ma már senkire se illik. Sajnos, ma is sokan vannak, kik vagy az Úr elleni daczból, vagy mert a tétlenség párnáján szeretnek heverni: esztelenül elássák Istentől nyert talen- tomaikat. Hány embert találnánk a szánalomra méltó koldusok közt akik valaha jobb napokat láttak, akik halálukig gondtalan életet élhet, tek volna, ha vagyonukat oktalanúl el nem tékozolják. S hány embert találnánk, akik kiváló állást foglalhatnának el az életben, akik örvendhetnének embertársaik tiszteletének és szeretetének, akik szellemi téren világitó fáklyák lehetnének, ha szellemi és lelki tehetségeiket el nem ásták volna. Dehát a ,harmadik szolga nyomdokaiban járnak s fáradni, munkálkodni nem akarnak! Közöttetek is vannak, szeretett ifjú testvéreim, kik a harmadik szolga példáját követik, akik hiába járnak iskolába s akik felett eredménytelenül repül el egyik óra s egyik nap a másik után. Mindenre gondolnak,csak arra nem, hogy miért ülnek az iskola padján; mindennel foglalkoznak, csak feladataikkal nem; mindenre jut idejük, csak a tanulásra nem. S mégis azt remélik, hogy kielégítő bizonyítványt kapnak s lassanként majd csak elvégzik egyik osztályt a másik után. Mi az oka ennek a rettenetes gondolkozásmódnak? Az egyiknél talán az, hogy mivel szülei tekintélyesek, vagy jómódúak, azt reméli, hogy a kedvükért majd csak átbocsátják az osztályon, s ha talán nem teljesülne, reménye, a nélkül az iskolai bizonyítvány nélkül is lesz majd a tejbe mit aprítania. A másiknál talán az, hogy beteges, vagy gyenge testalkatú s azt reméli, majd könyörületből kapolyan osztályzatot,amilyet nem érdemel s ha talán csalódnék, majd csak akadnak jó emberek, kik később pártját fogják s valami megélhetést biztosítanak neki. S hányán akadnak az elégtelen osztályzatuak között, kik ahelyett, hogy vétkes mulasztásukat megbánnák s fogadalmat tennének, hogy a jó útra térnek, a tanárt vádolják részrehajlással, igazságtalansággal! Vigyázzatok, édes fiatal barátaim, Isten szigorúan megbünteti a rest szolgát! Vigyázzatok, nehogy keservesen csalódjatok! A világ nem a bizonyítvány szerint Ítéli meg az embert, hanem a szerint, amit tud! Ha nem tanultok, nem is tudhattok semmit, s ha tudatlanok vagytok, hiába számítotok szüléitek tisztelt nevére, befolyására, az emberek jóindulatára s könyörületességére s akkor aztán, ha már későn lesz, hiába siratjátok a haszontalanúl eltöltött időt, a munkátlan ifjúkort! Szeretett ifjú testvéreim ! A hü munkás megkétszerezi, a hűtlen pedig elveszti az Istentől nyert javakat. Ez azonban még nem minden : Isten a hű munkást «különös jutalomban, a hűtlent pedig különös büntetésben részesíti, A hü szolgának azt mondja; „Hű voltál kévésén, sokra
