Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - M. Nagy Bálint: Mikép felelne meg az ismétlő iskola a gyakorlati élet által követelt czélnak?
XV. évfolyam. SOPRON, 1903. február hó 2. szám. Evangélikus Népiskola. Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. Megjelenik — a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. Felelős szerkesztő és kiadó : Papp József. Mikép felelne meg az ismétlő iskola a gyakorlati élet által követelt czélnak? Jelige: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.“ Minden teremtménynek e földön megvan a maga rendeltetése. Ha ezen rendeltetését betöltötte, ha többé reá szükség nincs: mehet, megsemmisülhet. Legnemesebb teremtmény az ember ; a legnagyobb rendeltetés, a legmagasztosabb feladatok megoldása reá háramlik, őt illeti. De míg idáig fejlődhetik: sok gondozáson, ápoláson, nevelésen kell átesnie, mert tudjuk, hogy az állatok között egy sem jön oly tehetetlenül a világra, épen mint az ember; egy sem igényel oly hosszas gyámolítást, egy sincs úgy másra utalva, életfentartási képességei egynek sincsenek oly soká a tehetetlenségre kárhoztatva, — épen mint az emberé. Ebből önként következik, hogy az ember testi és lelki nevelése gondozása igényli a legnagyobb okszerűséget, tapasztalatokon átszűrt, élet igazságokon megtisztult nevelési eljárást. És mindnyájunk közös tudata az is, hogy épen a szülők, (mindig a nép nagy tömegét: a köznépet értem) kik természet szerint is a gyermek legelső ápolói, gondozói, nevelői, — ezen tisztükhöz értenek legkevesebbet. De nem is lehet tőlük rossz néven venni; mert hol tanulták volna azt meg? a gyakorlati életben, vagy az iskolában ? Egyikben sem! Az iskola, már csak szemérmesség szempontjából is, — ilyen dolgokra tudományos alapon nem oktatta, sőt ahol ez épen elkerülhető nem volt, a legnagyobb tartózkodással, bizonyos félelemmel nyújtott nem is ismeretet, hanem némi halvány sejtelmet. Azért tapasztaljuk azután a gyakorlati életben, hogy a mi népünk sokkal jobban ért a borjújának, lovának, csibéjének, ludjának tenyésztéséhez, mint a gyermekek neveléséhez.