Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 1. szám - Egyesületi élet

28

töl áthatva, a nehézség legyőzhető s a dolog menni fog. A későbbi években aztán kissé könyebben lehet a már lejárt utón haladni. Mindezeket saját tapasztalatomból merített igazságként mondom.

Az énekügyi bizottság véleményes jelentése szerint a szerkesztendő új egyetemes énekeskönyv létrehozása körül a melódiák sokasága képezi a legfőbb akadályt, s ha az eddig ez ügyben nyilvánult kivánalmaknak eleget lehetne tenni, úgy az új énekeskönyvben a dallamoknak száma mintegy 350-re rúgna. így pedig az teljesen használ- hatlan lenne. Az énekügyi bizottság ennek ellensúlyozására azt javasolja, hogy szerveztessék egy egyetemes és kerületenként egy—egy bizottság, mely gyüjtené az anyagot közös megegyezéssel s abból egyelőre a legjobbakat válaszsza ki az új énekeskönyv számára. Istenem mennyit kell ennek a bizottságnak dolgozni, mig a kilátásba helyezett 350 melódiát 35—50 re redukálja. Pedig ennél több melódia, a jelenlegi túlterhelő tanítási rendszer mellett teljesen fölösleges. Mert mi haszna, ha akárhány melódia van is valamely énekeskönyvben, ha a sok más teendő miatt nem lehet a növendékekkel megtanítani.

Ezen év 'folytán a jövő évi kér. gyűlésre leendő beterjesztésre úgy a lelkészek, mint a tanítók részére szolgálati rendszabály javaslat készítése határoztatott el, melynek kidolgozásával Poszvék Sándori Kapi Gyula, Kund Sámuel, Stettner Gyula, Madár Mátyás, és Brunner János urak bízattak meg. Különös, hogy ebben a bizottságban egy tanító sincs benn, pedig hát az ö bőrükről is van szó.

Kimondatott, hogy a reformatió emlékünnepe ezentúl mindenkor október 31-éhez legközelebbi vasárnapon; az iskolai ünnepély azonban mindig az évforduló napján tartandó meg.

Elhatároztatott továbbá, hogy az új miniszteri tanterv a kerület által ki fog nyomatni s az egyes népiskoláknak megküldetni.

A Zsedényi-dijat az illető eygházmegyék ajánlatai folytán ez évben; Topscher Lajos ruszti, Varjú Márton jobbaházi, Mühl Gottlieb villamosi, Gaál Lajos domonkosfai, Szabó Antal gencsi, Bodor Sándor téthi, Pataky Béla csékuti, Benkő Béla öcsi, Zsiray József vései és Becht Henrik bikali tanítók nyerték el.

Ezzel beszámolómnak aztán végére is jutottam, feltéve, hogy mindent megértettem és jól értettem meg, a mi nem kis feladat a sokszor nagyon is halkan folyó tárgyalásoknál, különösen a hangot különben is elnyelő oly nagy templomban, mint a soproni. Azt hiszem azonban nem lesz hiba a kréta körül.

Végül pedig egy inditványnyal bátorkodom t. tanítótársaim elé járulni. Nevezetesen jövőben a kerületi tanítóképviselők választásánál, irányadóúl igen helyesnek tartanám, ha a soron levő egyházmegye tanítósága az előző évi tanítógyűlés határozata, avagy másféle intézkedés folytán saját tagjai sorából néhány tanítót javaslatba hozna az „Evangélikus Népiskola* utján; nehogy a küldöttek választása a jövőben is csak vaktában történjék, mert ez nekünk nem érdekünk.