Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Egyesületi élet
24 egy kis komótosságot is adunk hozzá, — szinte bizonyosra vehető, miként sehogysem tudtam erre előbb időt szakítani. De tán jobb későn, mint soha ! Mindezeket azonban nem mentségemül, mert ilyenre nem számítok, hanem csak bevezetésképen voltam bátor felhozni. Tehát ezennel engedelmet kérek és — beszámolok ; természetesen, csak bennünket leginkább érdeklő dolgokról. Az igazat megvallva, nem minden meghatottság nélkül indultam, a dunántúli egyházkerület metropolis városa Sopron felé, hol ezelőtt mintegy 25 évvel voltam szerencsés a köteles pedagógiai tudományokból, annyira amennyire kivenni részemet s — a dukáló „szatyi“-kat fogyasztani. Ad vocem 25 év! Nini 1 Hiszen ez egy határkő volna, melynél tán kissé érdemes megállapodni és visszatekinteni! No, nem is marad annyiban, csakhogy most hagyjuk, mert igazán nem ide tartozik. A vasútról befelé menőben a régi jó „szedres“ felől kutatolódtam, de bizony annak, mint annyi sok más régiségnek már csak hült helyét találtam. A letelt 25 év alatt, a mióta azzal vesződöm, hogy a kis német szittyákból miképen lenetne nagy magyar szittyákat faragni, bizony nem volt módomban a régi metropolist újra láthatni. Bizony azóta nagyon megváltozott a város képe nem csekély meglepetésemre. Régi ;ó tanú- lóhelyeinken most díszes paloták emelkednek. A képezde mellett elfolyó Ikvapatak régi kényelmes ágya helyett most már kőboltozat alatt kénytelen szorongani. A városnak a képezde környéki része nagyon kibővült, szinte meghízott, mondhatnám poezakot eresztett. Hja ! azóta itt sok minden megváltozott és sok minden létesült: a szebbnél szebb épületek egész sorozata; gyönyörű vasúti pályaház, villamosvasút és az épitő-és hitelszövetkezet stb. . . . Igen, igaz, a dologra térünk most már, a sok fecsegés helyett. A kerületi gyűlés tanácskozásait, mint rendesen, most is a gyámintézeti istentisztelet előzte meg, melyen Czuppon Sándor lelkész ur mondott gyönyörű szép beszédet; közben pedig a soproni énekkar Kapi Gyulának vegyeskarra szerkesztett igen szép szerzeményét adta elő Altdörfer Viktor vezetése alatt teljes sikerrel. Megkapó volt és igen jó hatást tett a szerzeménybe beszött „Erős várunk“ ez. chorál. Én rám legalább oly hatást gyakorolt, mintha valaki egy ismeretlen városban kóboroltában a sok ismeretlen arcz között egy ismerős képet, egy régi jóbarátot pillant meg, kit bizonyára a legnagyobb örömmel üdvözöl. A gyűlést felügyelő úr ő méltósága rendkívül érdekes beszéddel nyitotta meg, melyben először a kivándorlás veszedelmes voltáról szól s egyben körvonalozza ennek megakadályozását ezélzó ügyben való teendőnket; beszéde további folyamán a protestáns egyházak gyengülése ügyével foglalkozik, mely után a tanítóképzés gyakorlatibb irányának hasznosságát hangsúlyozza; végül pedig megemlékszik Tisza Kálmán
