Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 6. szám - Tárcza
181 harmoniumon, desperát ábrázattal kezdett bele emez ismert gyászénekünkbe : „Elég immár A jelen volt tanítók közül másnap egy sem tartott velünk. Úgy széjjel mentek, hogy kötéllel sem tudtunk volna fogni közülök — kísérőül egyet is. * * * Az egyik tanító arról volt ismeretes, hogy az első osztályt minden tárgyba be szerelte vonni s a kicsinyeket is minduntalan kérdezgette. A vizsgálat elején tartottunk s a bibliai történetekből feleltek. Az ószövetséggel végezvén az új testamentomra tértünk. — »Jézus születesé«-röl beszéljenek valamit — kértem a tanítót. — Igen is kérem — szólt kezeit dörzsölve sugárzó arczulattal a tanító — ezt tudják jól a kicsinyek is. Kérem — örülünk neki. Halljuk tehát, szólt iskola.vizsgáló társam. Mikor született az Úr Jézus Krisztus? — volt az első kérdés. Mint a sok babkaró, [úgy meredezett a sok gyerek-kar jeléül annak, hogy mind tudja. Ez előtt 1903. évvel — feleié egy kis barna képű fiúcska. Nagyon jól van — fűzte tovább a tanító. Örült-e az emberiség az ő születésének — kérdé ismét. Megint valamennyi kar megmozdult. Igen is örült — pötyögte egy kis lányka. Már most azt mondjátok meg nekem — szólt diadalmasan a tanító — miért örült az egész világ a Jézus születésének ? Egy kar nem emelkedett fel a kérdést követő kínos csendben. De még is. Egy kis fiúcska az első padban jelentkezett. No mond meg te kis fiam — mutatott rá a tanító — miért örült az egész emberiség a Krisztus születésének ? Azért — tagolta a kis fiúcska — mert a kis Jézus sok siflit, meg keráflit hozott. A tárgy ki volt merítve. Áttérhettünk a kátéraTóth István. Tanítók képviselősége. Álomnak még csakugyan hogy álom, De valósúl, mihelyt az leszen, Hogy szabd szót nem nyűgöz le járom. S elvet senki pénzért nem vészén. Országházban lesz majd néptanító, De ha nem kell zászló és fuvar. Sem mulatság, észt rontó, butító; Sem viszály, mely békét fölzavar.
