Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 4. szám - Tárcza
114 mondatták, de a kinzott nő jajszó és szisszenés nélkül állotta a kínzást, mintha az imádság enyhítené fájdalmait. Már ötvenedikszer mondta az imát s még mindig álí mozdulatlanúl, arczvonásai sem változnak. A jezsuiták összenéznek, a dragonyosok elsáppadnak s a kínzók főnöke megdöbbenve, mintegy megrendülve adja ki a parancsot, hogy a kinzást meg kell szüntetni. Elbocsátották. A bámulatos lelkierőt e nemes nőnek bizonyára a valódi benső hit adta meg. Elővették a vad pogánykor legkeg^etlenebb kinzóeszközeit. Az ártatlanul elfogott protestánsokat tüzes vasdarabokon léptették el, vagy pedig zsírral megtöltött csizmákat húztak lábaira s ezt izzó szénen forralták. A tüzpróbán kisebzett lábakra sót hintettek, mig a kinzott ember fájdalmában eszméletlenül rogyott össze. Egyik-másik halálra kinzott egyénnek a nevét a krónika is föl- jegyezte. Egy Ryan Jakab nevű szegény beteges embernek testét teleszurkálták gombostűvel, különösen körmei alját s az összeszurkált testet sós eczettel dörzselték be, aztán puskaporral égették. Két nap és két éjjel tartott e kínzás, mig az elgyötört ember mintegy önkívületben aláírta az áttérési ivet, de már akkor nem volt többé élő ember. Angvisban egy ácsmestert viztorturának vetettek alá. Harmincz pint vizet töltöttek bele s mikor még mindig vonakodott áttérni: égő gyertyát csepegtettek nyitott szemeibe, mig vértanú halált nem halt. Ez a kinzási mód nagyon megtetszett a bordói érseknek is, mert gyakorlatba vette és több protestáns embert kinoztatott vele halálra. A dragonyosok nem nagyon törték az eszüket, hogy furfangos kínzásokkal végezzék ki az embereket, — egyszerűen kötelet kötöttek az elfogott hugenotta lábára s kezeit hátrakötve szép csendesen elkezdték leereszteni a kútba. Ha addig nem tagadta meg hitét, mig haja a vízbe ért ; akkor még tízig olvastak s ha még mindig makacs- kodott : viz alá eresztették s ott hagyták. Ha nem akadt kút a közelben : felhúzták lábánál fogva a legközelebbi fára s ott tartották, mig kiadta lelkét. Nem volt menekvés sehova 1 Páris lett volna az egyedüli hely, ahol elbújni lehetett rövid időre, de hetenkint a párisi vérebek is razziát tartottak s pusztulni kellett az idegennek. Hazatolonczolták lakóhelyére. Az öregeknek és nyomorékoknak sem adtak kegyelmet. Egy Valade nevű öreg nőt, aki nemes származású és igen érdemes özvegy vala, de már minden tagjában béna és nyonorék s közel állott a halálhoz : talicskába ültetve hordozták körül a tömeg gunykaczaja között és halálra botozták. Dehát hogyan lehetséges ez ? Hiszen a nagy tömegben mindig szokott akadni egy két jószivü ember, aki védelmére kél a kinzottnak. \
