Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 4. szám - Bráder József: A tanító az iskolában és azon kivül
101 mekéveiket társaságban töltötték el. De az iskolában is rendesen sokkal könnyebb a bánásmód azokkal a gyermekekkel, kik mielőtt iskolába kerültek, idegen gyermekektől nem voltak chinai fallal elzárva. E lap olvasóinak bizonyára nem egyszer nyílik alkalma figyelmeztetni a szülőket, hogy gyermekeik játékára — általában foglalkozására gondot fordítsanak. A tanító hivatáskörét nem tölti ki teljesen az iskola. Nevezetesen pedig a protestáns tanító egyáltalán ne legyen hivatalnok, hogy a megszabott tanórákon kivül a magán ember szerepét véve fel, félre tegye hivatás érzetét. Miként a lelkiismeretes háziorvos — már a saját érdekében is — minden alkalmat felhasznál, hogy a megbetegedési eseteknek lehetőleg elejét vegye, hasonlókép a tanító is gondos figyelemmel kisérje iskolába járó és leendő tanítványait _ családi körben, s a hol szükségét látja, a hol alkalom kínálkozik, nevelői ismereteiből és tapasztalataiból merített okos tanácsával a szülők mellé álljon a gyermeknevelés nehéz, de nemes és szép feladatában. Sass János. A tanító az iskolában és azon kívül. Talán furcsának tetszik, ha ilyen czímü dolgozat jelenik meg az „Evang. Népiskoládban, mint olyan folyóiratban, melyet — talán kevés kivétellel — csak tanítással foglalkozó férfiak olvasnak. Nem újak a benne fejtegetett elvek, hisz nem is lehetnek; mindenki ismeri azokat. De épen arra támaszkodva, hogy a nap alatt nincsen semmi új, azt hiszem, netn lehet káros hatású, ha a régi, ismert jó elvek időnként ismételteinek és felfrissíttetnek. De ne csak ismételtessenek, hanem tüzetesen alkalmaztassanak is, mert épen helyes alkalmazásuktól függ nemcsak egyesek, de sok tekintetben egész nemzedékek jó sorsa, boldogsága. Senki sem tagadhatja, hogy a legnemesebb és legfontosabb hivatásoknak egyike a tanító hivatása. Magasztos hivatássá teszi Üdvözítőnk, a tanítók tanítója is, midőn tanítványait világgá küldi ezeket mondva; „Elmenvén tanítsatok minden népeket..............* (Máté 28. 19.) Mert képzelhető-e magasztosabb feladat annál: az embert emberré, a termettség koronájává nevelni; a gyermekeket, a szülők e legdrágább kincseit Isten gyermekeivé tenni; megismertetni, odavezetni azokat az Üdvözitöhöz, a ki szeretettel tárja ki karjait, hogy keblére szorítsa őket; „Engedjétek, hogy hozzám jöjjenek, a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Isten országa!“ A gyermekek gyengéd lelkeit az Úrhoz vezetni, azokat az Isten országának polgáraivá és az örök élet örököseivé nevelni, ez, ez épen
