Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 4. szám - Sass János: A gyermek foglalkozása
99 Ez az unalom a lélek fejlődésének valóságos rabbilincse, mely aztán lassanként körülfogja a lelki erőket, mint az aranka hajszálvékony sarjai a mezei növényt. Az eredmény csenevész fejlődés lesz. A megfigyelő képesség elrestül, az emlékező tehetség fejletlen marad, az Ítélő erő eltompul, érdektelenség szórakozottság és kedvetlenség vesz erőt.a gyermeken. Es az a hangulat, ezek a jellemvonások még felnőtt korában is észlelhetők rajta. Nem egy felebarátunk pessimismusa, csüggetegsége, élettelen, lassú munkálkodása arra vezethető vissza, hogy gyermekkorában sok időt töltött el unalomban. Ritkábban fordul elő ez a jelenség azon gyermekeknél, kik naphosszat majdnem egészen szabadjukra vannak hagyva, kik egész napi foglalkozásuk alatt nem érzik a fegyelem korlátozó nyil- vánulását. Az ilyen gyermeknek a természet millió alakú változásai mindig nyújtanak nemcsak új meg új alkalmat az érdeklődésre, de egyszersmind az önnálló cselekvésre is. Egy eszébe ötlő gondolat vagy egy-egy esemény kiszólítja a szobából; kiszalad főveg nélkül, felső ruha uélkül, gyönyörködik a harmatcseppben, csuszkái a nedves síkos utón, kedveltve nézegeti, mennyi sár tapadt czipőjére, felszedegeti a sarkától lemaradt anyagréteget, melyben meglátszik, a szegeknek, a patkónak lenyomata. Eközben fázni kezd, teste melegre kívánkozik, beszalad, hogy ott bent keressen a kályha körül újabb foglalkozást. így folytatja egész nap korlátozás, gyeplő nélkül. Ez a gyermek nem unja magát soha. Hanem ismeretes dolog, hogy az ily fegyelmeden nevelésből azután neveletlenség származik. Nem kérdés, hogy a gyermekre nézve szükséges a felsőbb hatalomtól való függés tudata. Azonban, ha ez a felsőbb hatalom megfosztja őket attól a szabadságtól, miszerint nem ügyelve sem tisztaságra, sem a takarékosságra, rendre, illendőségre, korlátlanul tombolhasson a szeme elé akadó minden tárgyon, akkor gondoskodnia kell annak a felsőbb hatalomnak arról is, hogy a gyermek az ő lelkét kielégítő foglalkozást kereshessen. Az eszmélni kezdő gyermek már nemcsak játszani óhajt, — pusztán szórakoztató időtöltést értve a játék alatt, — hanem dolgozni, munkálkodni, testi és szellemi erőit foglalkoztatni, fárasztani is kívánja. A pihenés élvezetét semmi más módon megszerezni nem lehet, egyedül csak fáradság utján. És az ébredező erők pezsegnek az ifjú testben, mint a hogy a tavasz melege megmozdítja a föld kérge alatti csirát, a fa rügyeit. A külvilág jelenségei képzetekkel gazdagítja a lelket. E képzeteket a gyermek, hogy még teljesebben elsajátíthassa, saját kis világá. ban is igyekszik rnegérzékíteni, utánozni. Összeszedi édes anyja üres czérnaorsóit, azokba tengelyt illeszt, a tengelyre zsinórt köt és kész a szekér. De események is vonulnak el képzelete előtt, ezeknek is érzéki alakot kell adni. Két száll zsinórt köt a szék támfáira, az a gyeplő s a széket lóvá alakítja az élénk képzelet. Nagy távolságokat bejár
