Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 3. szám - Vegyesek
95 ^"©g^*©g®lg. Előfizetőinkbez. Tisztelettel hérjük az előfizetések megújítását, különösen pedig a hátralékok mielőbbi beküldését. A. kiadó. A Dunántúli kerületi evang. tanítóegyesület tőkéje. Évekkel ezelőtt az „Evang. Népiskola* lapjain gyűjtés indúlt meg a megalakítandó kerületi tanítóegyesület czéljaira. Az egyesület megalakulása akkor nem történt meg, az összegyűlt 132 koronányi összeg a „soproni takarék- és kölcsonegylet“-nél letétett s azóta ott kamatozik. Úgy hiszszük, hogy ennek az összegnek a most megalakuló kerületi tanító-egyesület czéljaira való felhasználása ellen az adakozóknak nem lesz kifogása ! A magyar néptanítók jóltevője. Nem régiben halt meg Budapesten Wechselmann Ignácz lovag, jeles építész, ki külföldről költözött hozzánk az ötvenes években s nálunk magyar emberré lelt s becsületes munka után meggazdagodott. Wechseimann, ki életében a jótékonyságot nagy bőkezűséggel, de titokban gyakorolta, végrendeletében mutatta meg, hogy milyen nagy barátja volt a tanítóknak. Két nagy, valóságos fejedelmi alapítványt tett 2,000.000 koronát a tanítók számára létesítendő nyugdíjalapra hagyott, hogy annak kamatai 200 és 400 koronás tételekben nyugdíjas tanítók, valamint tanító-özvegyek és tanítónők közt osztandók szét életfogytiglanra tér" jedő nyugdíjul, kik legalább 25 évig szolgálták becsülettel a közoktatás ügyét és sem szocialista, sem antiszemita mozgalmakban részt nem vettek. Az alapítvány kezelését a zsidó vallású hagyományozó a pesti izr. hitközségre bizta s a segélyezendők fele részének zsidó vallásuaknak kell lenniök. — A másik, 1,400.000 koronát tevő alapítványból a pesti izr. hitközség vakok intézetét tartozik létesí- teni, melynek növendékei fele részben zsidó, fele részben más hitüek közül választandók. — A jó tett önmagát dicséri! A tanítóképzők új tanterve. A tanítóképző-intézetek több mint egy évtizede készülő tanterve végre teljesen elkészült s a hivatalos közlönyben megjelent, a jövő tanévtől kezdve fokozatosan életben is lép. Az új tanterv sok tekintetben haladást mutat a régihez -képest, de különösen két szempontból különbözik attól előnyösen. Az egyik a magyar nemzeti irányú képzés határozott kidomborodása, a menynyiben az oktatás középpontjába a magyar nyelvet s irodalmat, nemzetünk történetét s hazánk földrajzát helyezi. A másik szempont a gyakorlati képzés intenzivebbé tétele; erre valóban nagy szűk. ség volt, mert a régi tanterv ezzel bánt el legmostohábban. Önérzettel mondhatjuk azonban el, hogy az állami újabb tanterv által tervezett gyakorlati képzés is még mindig nagyon messze mögötte marad a mi soproni ev. tanítóképzőnkben már két évtizeden át fennálló gyakorlatnak.
