Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 2. szám - Pröhle Henrik: A tizparancsolat magyarázata. Hatodik parancsolat

47

vett részt testvérei gonoszságában. Sámuel kerülte Éli gonos fiainak, Hofninak és Fineásnak társaságát.

Nemcsak szavainkban, hanem cselekedeteinkben is tisztáknak kell lennünk. Vannak cselekedetek, a melyekre a gonosz indulat a rejtekhelyeket, a sötétséget használja fel. Ezek parázna cselekedetek s .ezekért Isten büntetése vár az emberre. Ezek a cselekedetek szétdúlják az embernek testét-lelkét; elrabolják fogékonyságát a jóra, szörnyű betegségeket hoznak rá s korai sírba döntik őt. De ezzel még nincs kimerítve a büntetés: mert a síron túl is bűnhődnie kell a parázna embernek. Ne feledjétek, mit mond az apostol : I. Kor. 6, 19.20. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, melyet vettetek az Istentől, és hogy nem ti magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek : dicsőítsétek azért az [stent a ti testetekben és ielketekben, melyek az Istenéi. — I. Kor. 3, 16. Ha valaki az Isten templomát megszeplősiti, elveszti azt az Isten: mert az Istennek temploma szent, mely ti vagytok.

Istennek templomai vagyunk ; mert Istennek szent Lelke lakik bennünk. (Keresztség.) Tartsuk tisztán ezt a templomot; mert különben büntetés, kárhozat vár reánk. Isten nem tűrheti, hogy templomát megrontsuk. Kérjük tehát az Istent buzgón :

Ifjúságom teremtője,

Hallgasd meg kérésemet,

Tégy, óh minden jók szerzője,

Bölcscsé s jóvá engemet;

Lelkem, testem és mindenem Tőled van, áldott Istenem,

Te segélj, hogy serényen Járjak a jó ösvényen.

(Poszvék : Kis énekes kv. 120. sz.)

Nehéz, de szép kötelességet ró reánk a hatodik parancsolat; Isten áldása nyugszik azokon, a kik e parancsolatot megtartják. — De k, tudja megtartani? Az, a ki az Istent féli és szereti. A ki az Istent félti az óvakodik minden tisztátalan gondolattól, szótól és cselekedettől, mert tudja, hogy ezzel megsértené a szent Istent és méltó haragját vonná magára. A ki az Istent szereti, az örömmel szenteli szivét minden jónak és szépnek szavaiban és cselekedeteiben tiszta. Az ilyen embernek szivében az Isten lakozik, s ezzel nem fér össze semmi gonosz.

Ilyen ember volt József, a ki a csábítónak azt felelte; „Hogy cselekedném ily gonoszát, vétkezvén Isten ellen ?“ Ilyen emberek voltak az apostolok. Ilyenek lehetünk mi is, ha féljük és szeretjük az Istent. Engedjük át neki szivünket, hogy ő lakozzék benne. Foglalkozzunk szent igéjével; ez biztos fegyver. Imádkozzunk buzgón; az imádság legyőzi szivünk gonosz indulatait. „Vigyázzatok és imádkozzatok!“