Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 1. szám - Sass János: Boldog új évet!
2 emberek közt, hogy ne legyen béke, ne legyen nyugalom. A kik nemzeti fejlődésünket nagy hangon emlegetik, nemzetiségünk ellenségeivel szövetkeznek s mindenféle elemekkel, melyek nekünk idegenek, sőt veszedelmesek. A szabad gondolkodók megtagadják az erkölcsi törvényeket s rabszolgáivá szegődnek önalkotta kegyetlen bálványaiknak. És a kik az állami élet intézményeinek szabadelvű fejlesztését tűzték ki czélul, hitlenül elfordulnak a szabadság tűzhelyétől: a hazától. Minden jó és rósz, minden a mi igaz és a mi hamis, minden szép és rút, a mit az emberiség szive és esze századok küzdelmei alatt létre hozott, összegyűlve kavarog előttünk a történet megzavarodott folyamában színtelen, összhangzatos, nyugalmas testté megtisztulni. És az ember valóban olyan a szellemi tevékenység e szürke háborgása között, mint az irányt tévesztett hajó, mint a pásztor nélkül való nyáj. A biblia Írója a mai társadalom képét is alkalmasint azzal a szóval jellemzené, a melylyel a teremtés előtti nagy mindenséget megnevezte. Valóságos tohuvabohu ; »a föld pedig volt ékesség nélkül és puszta és setétség volt a mélységnek színén«. »Akkor monda az Isten — így folytatja a biblia Írója, — Legyen világosság, és lett világosság: jelű ór, vajehi ór«. E szavakat mondja az Isten most is: Legyen világosság, és bizonyára mondom lesz világosság. Mert gondolkodik a mi mennyei atyánk, hogy legyenek, kik e zavaros chaosz összhangzattalan zajában meghallják az ö szavait s felemelik a világosság fáklyáját, hogy annak fénye tüzoszlopként oszlassa el ez alaktalan homályt s megnyissa Isten gyermekeinek szemei előtt az ö paradicsomába vezető utat. Ti vagytok azok, lelkészek és tanítók, kiket az Isten e szent czélra kiválasztott. Midőn tehát az ó év estéjén múltakról és a jövendőről elmélkedve gondolkozom, mivel üdvözöljem az új esztendő fel virrad tavai azokat, kik e sorok elol?asására néhány perczet szánnak ; ez a gondolat villan meg eszemben, miszerint nem nyilatkozhatnék üdvözletem szebb szavakban, mintha azt mondom: Hozzátok szól az úr lelke: Legyen világosság! figyeljetek az ö szavára. ♦ Ez a világosság pedig, mely kivezérelje az embert a mai vigasztalan tömkelegből, nem lehet más, mint az evangélium szelleme. «Más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus«. (I. Kor. 3; 11.)
